Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)

Szegőfi Anna: Az első világháború előtt alakult miskolci egyesületek

ták össze az 1925. évi gyűlést. A szociáldemokrata kapcsolatok eredményeként az egyesületnek szinte állandó rendőri tiltásokkal kellett szembenéznie, kezdve azon, hogy az országos egyesületi alapszabályt nem hagyta jóvá a polgármester, így a miskolci csoport hivatalosan nem alakult meg.

100 A tiltások után újabb kísérletet tett a csoport a legalizálásra az 1932. november 13-án tartott alakuló ülésén, eredménytelenül. A miskolci csoport utolsó „alakuló" ülését 1934. január 14-én tartotta. A hivatalos engedély nélkül is működő csoportnak ekkor 23 tagja volt; 20 férfi és 3 nő. Foglalkozásukat tekintve 5 lakatos, 3 szabó, 2 asztalos, 3 söffőr, valamint mozdonyvezető, könyvkötő, bőrdíszműves, esztergályos, fűszeres, pénzbeszedő, kőműves, kárpitos, italmérő, és fodrász. Az egyesület titkára a neves szociáldemokrata; Lehoczky Béla. Az utolsó ülést követően április 9-én a belügyminiszter az egyesületet és a vidéki csoportokat nyílt politizálás vádjával betiltotta, vagyonukat elkobozta. A betiltás okának alátámasztására idézzük fel a miskolci rendőrkapitány véleményét az egyesületről: „Megállapítást nyert, hogy a megalakulni szándékozó egyesület rendőri, illetve államrendészeti szempontból aggályos, amennyiben már a korábbi években, de az elmúlt évben is a város területén megindult államellenes mozgalmaknak, illetve szervezkedéseknek az eszperantista tanfolyam címén történő összejövetelek képezték a melegágyát s a legalkalmasabbnak bizonyultak pl. az eszperantista könyvtárak a kommunista irányú sajtótermékek elrejtésére"

101 A szociáldemokrata párt félve a következményektől már a betiltást megelőzően megtagadta a közösséget a nyílt politizálásban exponált vezetőségekkel, sőt a vezetőségi tagokat kizárta soraiból. Az intézkedés a Bethlen-Payer paktumot követően nem volt szokatlan, az egyesület mentése érdekében kényszerült a párt erre a lépésre, ez esetben eredménytelenül, a tisztogatás nem mentette meg az egyesületet a feloszlatástól. A betiltás és a letartóztatások eredményeként a miskolci csoport újjáalakulására csak 1945 után került sor, bár a nyelvtanulási mozgalom polgári kezdeményezésként tovább élt. Jótékonysági, segélyező és önsegélyező egyesületek A jótékonysági egyesületek között vannak olyanok, melyek az előzőkorszak társadalmi-politikai életének termékei, de működésük, esetleg hivatalos regisztrációjuk a kiegyezést követően történt meg. Ezekben a jótékony célú egyeltekben találta meg a helyét az az arisztokrata hölgy réteg, akiknek szalonjai az előző korszak jellegzetes társasági színterei voltak. Az egyházi és világi kezdeményezésű jótékonysági egyesületeknek egyaránt a nők a főszereplői, bár a jótékonyság az a tevékenység, ahol a nemek elkülönülése fellazul. Ennek lesz a következménye, hogy a jótékonyság jelenti a társadalmi érintkezés egyik leg100 A tagok az országos egyesület tagjaiként működtek, a tiltás az önálló miskolci csoport alakulására vonatkozott. 1

°i IV.1906. 2049/1934. Ld. még: Források III, Miskolc, 1979.