Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)

Szegőfi Anna: Az első világháború előtt alakult miskolci egyesületek

A Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Szakegyesületének miskolci csoportja azok közé az egyesületek közé tartozik, melyek önálló segélyező és önképzési célú egyesületként alakult, majd érdekvédelmi célokra szakosodott. Miskolci Könyvnyomdászok Önképzőköre néven alakult az egyesület 1896-ban. Az 1899. június 29-én tartott közgyűlés mondta ki az egyesület feloszlatását és szakegylet alakítását. A döntés folyamányaként a közgyűlés új vezetőséget választott. Ugyanez a közgyűlés döntött arról is, hogy a szakegylet megnövekedett kiadásainak fedezésére a „Mátyás Diák" című élclap előfizetését lemondják.

89 Az egyesület segélyező és önképző múltjának maradványaként 1911-ben szerkesztett és 1931-ben még ezen részében változatlanul megújított alapszabályában szerepel a célok között a betegek, munkanélküliek és utasok, a rokkantak, özvegyek és árvák segélyezése, az önképzés és a díjtalan szakoktatás.

90 Az egyesület szociáldemokrata kapcsolataira jellemző, hogy 1907. novemberében tagsága harcos résztvevője lett a szociáldemokrata párt és a nyomdász vezetőség elméleti vitájának, amely a politikai gyakorlat taktikai kérdései körül robbant ki. A vitát a Népszava indította el azzal, hogy bírálta a nyomdász szakszervezet vezetői amiért megállapodást kötöttek a főnökegyesülettel. A nyomdászok szaklapja, a Typographia természetszerűleg visszautasította a bírálatot. A kiszélesedő vitában az egyik oldalon a nyomdász szakszervezet vezetősége állt, amely taktikai szempontból helyesnek ítélte az egyezmény aláírását, a másik oldalon a szociáldemokrata párt állt, ennek vezetősége az osztályharcról való lemondásnak minősített minden megegyezést. Az elvi vitában a miskolci nyomdászok saját szakegyleti vezetőségük ellen fordultak és közgyűlésen álltak ki a párt álláspontja mellett: „Kijelenti a gyűlés, hogy a szociáldemokrata párt programjának a politikai harcra vonatkozó pontjától semmi oka eltérni nincsen, a pártnak eddigi taktikáját helyesli, s tőle telhetőleg azt továbbra is támogatja."

91 A Typographia közleményben marasztalta el a miskolciak „elkalandozását" megjegyezve, hogy nem tulajdonítanak annak nagy jelentőséget. A vita természetesen csak elméleti volt a nyomdász vezetőség jól működött, a 10-es években több eredményes bérmozgalom dicséri munkájukat. 1922-ben az akkor Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Szakegyesülete miskolci helyi csoportja nevű szakegylet a megszállás miatt lecsökkent taglétszámmal beolvadt az országos segélyező egyesületbe Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Segélyező Egyesületének Miskolci Kerülete néven. 1920-ban kelt jelentés szerint a csoport létszáma 50 férfi és 30 nő, ez a létszám a Tanácsköztársaság bukását követően 50 alá csökkent, ezért volt szükség az alapszabályok értelmében a csoportot beolvasztani. A két háború között megerősödött a nyomdász szakszervezet, ezt nagyban segítette, hogy az Arany János utca 138. szám alatt Munkásotthon állt a csoport rendelkezésére. Ebben az otthonban 89 Typographia, 1899. július 7. Közli: Források I. 62. 90 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1925/b. 34.dob/14. 91 Népszava, 1907. november 13.