Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)

Szegőfi Anna: Az első világháború előtt alakult miskolci egyesületek

Miskolc fejlett zenei életében is nagy szerepet játszottak. Az énekkar működött a háború után is, 1948-ban még nyilvántartásba vették 42 taggal.

84 Munkás egyesületek A dualizmus korának egyesületei között külön helyen kell megemlítenünk a munkásegyesületeket. A munkás szerveződések jellege a történelem során korszakonként változott. Az egyesületek között már megalakulásuk kezdeti időszakában elkülönült az önálló kisiparos réteg és az ipari munkásság, közös egyesületek alakítására sem a gazdasági harc szervezését felvállaló politikai egyesületekben, sem a segélyező egyesületekben nem volt példa. A munkásügy kezdetben a céhkeretekből felszabadult kisipari munkásság ügye, életük minden részére kiterjedően; a munkarendre, a munkavédelmi felszerelésekre, a munkaadók és munkavállalók közötti súrlódások tisztázására, a tanoncok oktatására és életére vonatkozóan. Erre az átfogó célkitűzésre alakulnak az 1872. évi ipartörvényt követően az ipartársulatok, és ekkor alakulnak olyan munkásegyesületek, melyek nevükben viselik az általános jelzőt. Az 1872. évi ipartörvény szorosan elválasztja egymástól a főként szolgáltatást végző kisipart és a termelő gyáripart, ez a fordulat jelentkezik az egyesületekben is. A munkásság létszámának növekedése magával hozza, hogy a szerveződés szakmánkénti csoportokban történik, sőt nagy vállalatok esetében vállalatonként, pl. a MÁV, vagy a városi közüzemek esetében. Az általános feladatok is megoszlanak, közülük egyeseket felvállal az állam, másokat a munkaadó, az egyesületek fő célkitűzése az önsegélyezés és a segélyezés lesz. A nagyipari munkásság első egyesületei a munkáltatók kezdeményezésére, azok anyagi támogatásával alakultak betegsegélyezés és temetkezési segélyezés céljára. A munkás segélyező egyesületek életében - hasonlóan az iparosokéhoz - jelentős változást hozott a kötelező betegbiztosítás bevezetése. A kötelező betegsegélyezés adta biztonság tette lehetővé az önsegélyező egyesületek önállósodását. A századfordulón szerveződő munkásság politikai aktivistái is felismerték a segélyező egyesületek adta lehetőséget és szorgalmazni kezdték a munkaadóktól független egyesületek alakulását. Az átalakulást követően már eltérő a kisipari és nagyipari munkásság szerveződése, tekintve, hogy az utóbbi réteg számára elsődleges cél lesz a gazdasági harc szervezése. A nagyipari munkásság egyesületeinek története jól nyomon követhető állomásokon át az önsegélyezéstől a szociáldemokrata párt szervezetéig vezet. Az első állomás a munkáltatók védnöksége alatt megalakuló önsegélyező egyesület, a második állomás az önálló szervezkedés melynek fő célja még az önsegélyezés, következő lépésként az önálló egyesület elvállalja az érdekegyeztetést a munkavállalók és munkaadók között, innen már csak egy lépés a gazdasági harc irányításának vállalása. A gazdasági harc már 84 B.-A.-Z. m. Lt. IV.1905/C. 6459/1897; IV.1925/b. 36.dob/l., IV.1925/b. 37.dob/81.,IV.1925/b. 39.dob/58.