Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)

Szegőfi Anna: Az első világháború előtt alakult miskolci egyesületek

len, amely egyesületeket szervezhet. A korszak átmeneti jellege tükröződik az egyesületek életében is. A dualista korszak: A polgári társadalom liberalizmusának megfelelően az egyesülési szabadság igen széles körű, a jogalkotásban kialakulnak az alapvető formális jogszabályok és a hatósági ellenőrzés normatívái. Az 1918/19-es forradalmak az egyesületi jogalkotásban nem hoztak változást, a román megszállás annál inkább. A megszálló csapatok főparancsnoka 1919. augusztus 5-én kiadott 2. számú rendeletének 5. pontjában foglalkozott az egyesületekkel: „5. A város területén lévő összes politikai egyesületek és szakszervezetek működésüket további intézkedésig nem folytathatják. Azon egyletek azonban, melyek kizárólag társasköri jelleggel bírnak, fenntarthatók."

3 Ez a felemás intézkedés természetesen valamennyi egyesületet érintette, tekintve, hogy a működéséhez a hatóságnak felül kellett vizsgálnia a tevékenységét, mármint, hogy politikai, szakszervezeti esetleg társas célú-e az egyesület, s ez a vizsgálat már eleve felfüggesztette az egyesületek működését. A két háború között: A katonai megszállás időszakában történt felfüggesztés, és a politikai hangulat nem kedvezett az egyesületeknek, csökkent a taglétszám, válságba kerültek a nagy múltú egyesületek, új egyesülési szokások alakulnak ki. A korszak második felében a hatalom jobbra a társadalom balra tolódásával egyidőben megkezdődik az egyesülési jog fokozatos szűkítése, majd felfüggesztése is. A Horthy korszak kormánypolitikája az egyesületek autonómiájának visszaszorítását tűzte ki célul, ennek egyik tipikus megnyilvánulási formája volt az egyesületek centralizálása. Ekkor jönnek létre a budapesti központú nagy egyesületek, melyek az egész országot behálózták fiók és tagegyesületekkel. A központosított egyesületeket a hatolom manipulálni tudta, a kis közösségi célok helyét a politika által sugallt célok vették át. így történt meg, hogy a dualizmusban kialakuló közösségi tudat helyett a túlhangsúlyozott nemzet tudat kialakítása, formálása lett az uralkodó cél. A korszak jellemző egyesületi típusa a nacionalista, félkatonai szervezetté átalakuló bajtársi szervezkedés, ezek a csoportok lesznek a melegágyai a nemzetiszocialista egyesületeknek. A koalíciós korszak: A háborút követő koalíciós időszak az egyesületek reformkorban induló történetének utolsó korszaka. 1945-1948 közötti időszak a társadalmi pluralizmus, az öntevékenység aranykora Magyarországon. Ez meghatározza az egyesületek életét is. A háború előtti egyesületek jórészt újra kezdték működésüket, azzal a megszorítással, hogy a háborús bűnökkel vádolható polgároktól és egyesületektől megvonták az egyesülés jogát. Mellettük néhány a korszakra igen jellemző új egyesület is alakult. A koalíciós időszak az egyesületi élet fellendülése mellett az egyesületek feloszlatásának a kora is. Az 1945-1947 közötti időszakban az egyesületek működését felülvizsgálták. A felülvizsgálat eredményeként a szervezetek egy részét működésképtelenség címén rendeletileg feloszlatták. Elsőként a békeszerződés 15. pontja alapján 19453 Közli: Források II. 29.