Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)

Szegőfi Anna: Az első világháború előtt alakult miskolci egyesületek

ben a fasiszta jellegű szervezetek feloszlatására került sor. 1946-ban a Szövetséges Ellenőrző Bizottság az orosz katonák ellen elkövetett merénylet miatt új felülvizsgálatot kért, ez a felülvizsgálat újabb egyesület csoportok felszámolását jelentett, ezek főként egyházi egyesületek voltak. A felülvizsgálat során nemcsak az egyesületek politikai szereplését vizsgálták. Működésképtelennek minősült az egyesület, melynek nem volt kellő számú tagja, nem volt működő vezetősége, anyagi bázisa, egyesületi helyisége, vagy célját más szerv, feltehetően állami irányítású szakszervezeti szerv vette át. Azokat az egyesületeket, amelyek a felülvizsgálat során aktív működésüket bizonyították 1948-1949-ben jogtalan eszközökkel is feloszlásra kényszerítették. Az eszközök közé tartozott a székházak lefoglalása, az egyesületi vagyon közcélra történő államosítása és főként az egyre nyíltabb diktatúrával támogatott propaganda. Szocialista korszak: Jogalkotás szintjén fennmarad az egyesülés joga a társadalmi gyakorlat szintjén azonban nem, a jogalkalmazás csak a hatalom által támogatott célok megvalósítására alakuló egyesületek működését engedélyezi, de leginkább egy centralizált szervezet alakulását szorgalmazza. Egyetlen nő egyesület, egyetlen ifjúsági egyesület alakul, kivételt csak a sport egyesületek jelentettek. A hatalmi harc szigorú centralizációt, egységes irányítást tett szükségessé, ez nem fért össze az egyesületi autonómiával, az öntevékenység tradíciójával. Az első egyesületek Az abszolutista uralkodó hatalma ellen szövetkező főurakról és a nemesi szabadkőműves páholyokról, mint egyesületekről már esett szó. A legrégibb és minden fogalmi kritériumnak megfelelő első egyesület a céh volt. Az első céhek nálunk a XIII. században jelentek meg. Működésük alapja egy jogszabályként is felfogható privilégiális okmány, a céhlevél volt. A céhlevél bizonyos kérdésekben betöltötte az alapszabály funkcióit, más kérdésekben a hiányt pótolta a rendtartás. Egyesület volt a céh, ahol a tagoknak volt joguk és kötelességük, körülhatárolható volt céh faladata is; érdekvédelem, képzés és önképzés, művelődés és szórakozás és segélyezés is. Megszüntetésükkor - 1872-ben - szervezésük mintájára hozták létre az ipartársulatokat, melyek a kötelező jelleg ellenére egyesületi kereteket mutatnak. Az egyesületeknek az a csoportja, amely szervezett, alapszabály szerint működik, alapvetően városi képződmény. A magyarországi egyesületeknek azonban van népi őse is, a falu jellegzetesen társasági színtere, a kukorica hántás és a tollfosztás. Társadalmi szerepét tekintve ezek a közösségi összejövetelek egyesületeknek tekinthetők; volt kezdetleges politikai, kulturális és ismeretterjesztő funkciójuk. Ezek az ősi népi egyesületek nemre és korra tekintet nélkül szerveződtek. A népi előzmények közé kell sorolnunk falun és városban egyaránt a kocsmákat, mint a társasági összejövetelek színterét. A férfiak kocsmai szórakozásának ellenpólusaként a nők és az ifjúság spontán gyülekezett az egy-