Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)

G. Jakó Mariann: Adalékok a magyar tanulmányi alap működéséhez. A miskolci katolikus gimnázium működtetésének, építéstörténetének néhány kérdése

rabban a tanulmányi alapot nyilvános alapnak (fundus publicus) nevezte, pedig ez nem azonosítható az 1790:21 te.-ben érintett közalappal.

6 Az alapok, így a tanulmányi alap részére is, a helytartótanács felügyelete alatt külön alapítványi főpénztárát és kerületi pénztárakat állítottak fel. A tanulmányi alap ügyei a királyi jogügyek igazgatóságán keresztül kerültek a helytartótanácshoz, ahol két tanácsos foglalkozott ezekkel. Az 1790-91. évi valamint az 1827. évi országgyűlések országos bizottságokat küldtek ki, melyek vizsgálták ugyan a tanulmányi alapot és az általa fenntartott tanintézeteket, de változást nem hoztak azok működésében. Az 1848:3. tc. az udvari kancellária és a helytartótanács által ellátott öszszes ügyet a felelős magyar minisztérium hatáskörébe utalta, így a legfőbb kegyúri jogból eredő teendők, mint a tanulmányi alap fenntartása, működtetése, a vallás- és közoktatásügyi miniszter kezelésébe került. Már 1848. április 7-én „számos katolikus világi és egyházi rendűek" kérvényt adtak be az országgyűlésnek, hogy a katolikus közalapítványokat egy, csupán egyházi és világi katolikusokból álló bizottság kezelje. A kérvény tárgyalását elhalasztották, a későbbiekben pedig már nem volt rá mód.

7 Hasonló előterjesztést tett 1850-ben a püspöki kar, de az abszolutizmus megszüntette az alapok önálló kezelését, azt beolvasztotta az állami költségvetésbe, a pénzügyminisztérium igazgatása alá helyezte. így az alapból fenntartott intézetek „császári királyi" vagy állami intézetekként működtek.

8 1865. november 29-től a tanulmányi alap visszakerült a helytartótanács kezelésébe és visszaállították a közalapítványi ügyigazgatóság önállóságát is. A kiegyezéssel alakult ki az a kezelési, működési rend, amely megszűnéséig jellemzi az alapot. Már 1868-ban Eötvös kultuszminiszter önállóan terjesztette fel az alapok költségvetését az uralkodónak. Ezt az előterjesztést is, valamint később a számadásokat nyilvánossá tették, nyomtatásban rendszeresen megjelentették. Ettől kezdve a tanulmányi alap végleg a vallás- és közoktatásügyi miniszter kezelésébe került. Az immár nyilvánossá tett számadások után számtalan panasz érkezett az alap rossz kezelésére, képviselőházi interpellációk hangzottak el az ügyben. Ez indította Trefort kultuszminisztert 1876-ban, hogy szorgalmazzon egy, a Majiáth György országbíró elnöklete alatt képviselőházi és felsőházi tagokból álló bizottság felállítását, mely az utóbbi 10 évre visszamenőleg áttekintette az alapok kezelését. A 9 tagú bizottság 1878 januárjában mutatta be jelentését az uralkodónak, aki ez alapján, a legfőbb felügyeleti jogra hivatkozva (1723:70. tc), 1880 május 21-én megalakított egy független egyházi és világi férfiakból álló „időleges felügyelő és ellenőrző bizottságot". A bizottság célja „a vallás és tanulmányi alap törzsvagyonának épségben fenntartása s az idők változó igényeihez képest való gyarapítása . . . addig is, * KRÜGER 1916: 47. 7 MÁRKUS 1898:171. 8 CSORBA F. 1929: 61-62.