Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)

G. Jakó Mariann: Adalékok a magyar tanulmányi alap működéséhez. A miskolci katolikus gimnázium működtetésének, építéstörténetének néhány kérdése

és kegyeletes intézményekre történő fordításáról. 1777-ben kiadta az egész katolikus iskolai szervezet megalkotásának alaptörvényét: a Ratio Educationist. 1780. március 25-én kelt rendeletével létrehozta a katolikus oktatás anyagi alapját, a tanulmányi alapot, az alapítólevélben felsorolt egykori jezsuita egyházi javakból. Bár a Szentszék is szerette volna a vagyont saját kezelésébe venni, Mária Terézia elsősorban az 1548:12. tc.-re hivatkozott, valamint arra a tényre, hogy királyi adományokkal eddig is növelte a katolikus egyházi birtokokat. Az 1548:12. t. ugyanis úgy rendelkezett, hogy az elhagyott monostorok, zárdák, káptalanok javadalmait a katolikus vallás megerősítése érdekében egyrészt lelkészek céljára kell felhasználni, másrészt iskolák helyreállítására, felépítésére, „jámbor és alkalmas" tanítók ellátására, ifjak oktatására, segélyezésére. A törvény a végrehajtást a megyéspüspökökre bízta. Ez alapján több egyházi javadalmat (a túróci és mizslei prépostságot, a szekszárdi, a lébényi, veszprémvölgyi, pornói és szkálkai apátságokat, több zárdát) a király az oktatást ellátó jezsuita rendnek juttatott.

3 Az alapítólevélben megfogalmazottak szerint az alapok hivatása az volt, hogy fenntartson olyan közép- és felsőoktatási tanintézeteket, melyekben a katolikus vallás szellemében a király szolgálatára nevelik az ifjúságot. Ezek az intézetek gyakorlatilag a királyi kormányok vezetése és rendelkezése alatt álltak, ami elnevezésében is megjelent: „országos tanulmányi alap" vagy „tanulmányi alap". Ez vonatkozott az alapból fenntartott intézetekre is, melyeknek az alapító-oklevélben meghatározott címe így „királyi gimnázium" vagy „királyi akadémia" volt. Mária Terézia az alapok kezelésében és az ennek során létrejött jövedelmek rendeltetésszerű felhasználása tekintetében minden intézkedést egyértelműen az uralkodónak tartott fenn, kezelésüket állami feladatnak tekintette, mondván, hogy az oktatás mindenek felett „politicum" és nem „ecclesiásticum".

4 II. József még az alapok külön kezelését is megszüntette és 1782-ben az alap összes ingó és ingatlan vagyonát átadta az udvari kamarának. Az alapnak a kincstárba történő beolvasztása élénk tiltakozást váltott ki: az udvari kancellária az esztergomi érsekkel és az országbíróval együtt föliratot intézett az uralkodóhoz kiemelve, hogy ez a lépés teljesen ellentétes az alapító-oklevélben foglaltakkal.

5 Tiltakozásuk azonban hiábavaló volt, így az eredeti állapot csak II. József halála után állt vissza. I. Ferenc 1793-ban rendeletileg külön választotta a tanulmányi alapot a kincstártól és a helytartótanács alá helyezte. Külön figyelmet fordított arra, hogy hangsúlyozza: az alap jövedelmeit csak katolikus célokra lehet fordítani és mint katolikus és a király oltalma alatti vagyon, hivatalos néven alapítványi alapnak (fundus fundationalis) nevezzék. Kifogásolta, hogy a királyi helytartótanács ko3 CSIZMADIA 1966:191. 4 CSORBA 1929: 55. 5 KRÜGER 1916:47.