Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)
Németh Györgyi: Iparosok hirdetései a Miskolci Értesítőben
mályi plébánia 195 - megnövekedtek a miskolci iparosok munkalehetőségei. De ha olyan munkára volt szükség, amelyhez nem akadt mester Miskolcon - mint például a minorita templom harangjának a kiöntésére 196 -, vagy nem volt elegendő - mint a tűzvész utáni újjáépítéskor 197 - akkor a hirdetések más helyek iparosainak biztosítottak munkát, amint azt a fentiekben láttuk is. A megrendelők igényeinek megfelelően (5. tábla) elsősorban az építő-, építőanyag- és faiparban - kőműves, kőfaragó, ács, asztalos, festő, üveges, cserépfedő, téglakemence-tulajdonos, mészégető -, a fém- és fémfeldolgozóiparban - bádogos, lakatos -, valamint a textiliparban - szabó, gombkötő, kalapos - tevékenykedőknek akadt munkája. Miután a megrendelők hangsúlyozták, „hogy a már hirdetett munkákra nézve különösbb tekintetbe veendők lesznek a czéhbeli mesterek" 198 , illetve olyan szabó mesterek jelentkezését várják, „akikben elegendő biztosság vagyon, s több segéddel dolgoztatnak műhelyeikben folyvást" 199 , a hirdetések a fenti iparágak céheseinek teremtettek munkaalkalmat. Bár a felsorolt mesterségek mindegyike szerepelt a mesteremberek hirdetéseiben is, mégsem volt összhangban a kereslet és a kínálat. Szabó sok volt Miskolcon, az építőiparban dolgozó mester pedig a szükségletekhez képest kevés. Összegzés A hirdetések elemzése eddig azt mutatja, hogy Miskolcon az 1840-es években a polgáriasulást jelző szükségletek keletkeztek, melyek elsősorban az életmód, de a termelés kezdődő átalakulására is utaltak. Ezeket a szükségleteket a helyi kézművesipar a mesterségek megszaporításával, egyes mesterségek specializáció útján való osztódásával s új, korábban nem ismert szakmák megteremtésével próbálta kielégíteni. Miskolcon is megjelentek, illetve megerősödtek a magasabb szakismeretet követelő iparok, s különösen kiterjedt a szolgáltatások köre. A változások természetesen együttjártak az iparosok számának az emelkedésével, amihez a fentieken túl az 1843-as tűzvész is hozzájárult. A növekedés egyik forrása a bevándorlás volt, amelynek során más városokból áttelepülő iparosok, vándorlásukat befejező s itt munkához látó legények, s többkevesebb szakértelemmel rendelkező vándorló elemek kerültek a városba. A bevándorlók jelentős része idegen etnikumhoz tartozott, zsidó származású volt, akik többnyire a változásoktól leginkább érintett iparágakban helyezkedtek el. Főleg közöttük figyelhető meg a női munkavállalás új jelensége is, az, hogy nők tanult mesterségük alapján önálló iparos-kereskedő tevékenységbe fognak. A 195 MÉ 1846. dec.3. 1845.jún.24. 196 MÉ 1845. júl.22. 197 MÉ 1844. márc.26. 198 MÉ 1845. jún.24. 199 MÉ 1848. szept.28.
