Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)
Németh Györgyi: Iparosok hirdetései a Miskolci Értesítőben
céhek s melyekben nem, s ennek alapján kik nem voltak biztosan céhesek. így a vizsgált 55 szakma közül 31 nem rendelkezett az adott időszakban céhvei a városban, ami a 106 iparos közül összesen 52 főt érintett. A Miskolcon 1828-hoz viszonyítva újonnan megjelenő, az újság alapján feltárt szakmák - egy kivétellel - nem céhesedtek 155 , s rajtuk kívül nem volt céhes iparos a késes, a posztónyíró, a kőzsindelykészítő, a cserép- és téglavető, a serfőző, a könyvkötő és díszműves sem. Olyan szakmák esetében pedig, ahol volt céh, csak további kutatással dönthető el, hogy tagja volt, tagja lett-e a hirdető. Valószínűnek látszik, hogy az új szakmákat hirdető, újonnan megtelepedő, vagy átmenetileg a városban tartózkodó és dolgozó iparosok jelentős része zsidó származású volt. De ugyancsak nagy a bizonytalanság, ha a hirdetésekből próbáljuk meg összeállítani a zsidó iparűzők csoportját, mert a neveken kivül semmilyen más adatra nem támaszkodhatunk. Miután ezeket tekintetbe véve csak feltételezéssel élhetünk, a bizonyításhoz más forrásokhoz kell majd nyúlnunk. A nevük alapján feltételezetten zsidó származású ivarűzők száma 39, a hirdetők 37 %-a (3. tábla). 156 Tizennégyük nevével a hirdetéseik oka szerint megkülönböztetett iparosok 42 fős első csoportjában (33 %), a bevándorlók s új üzletet nyitók között találkozunk, míg tizenkilencen a 41 fős második csoportban (46 %) hirdettek új terméket és új szolgáltatást. 157 A 17 „szolgálatát ajánló" személy közül 11 viselt zsidó hangzású nevet (64 %). A hirdetett 55 szakma közül 29-ben, a szakmáknak alig több mint a felében lelhetők fel a képviselőik, a Miskolcon újonnan kialakult 27 mesterség közül viszont 18-ban, tehát az új mesterségek kétharmadában, amelyeknek a fele (9 szakma) szolgáltatóipari. A 39 vizsgált személyből 15 nyújtott különféle szolgáltatást, 11a textilipar valamely ágában dolgozott, 2 a lakásbelső kialakításához nyújtott segítséget. A speciális, kis létszámú szakmákat képviselte a két arany- és ezüstműves és az órás, s magas szakismeretre következtethetünk a hirdető bádogos termékeiből. A szolgáltatóiparban dolgozó 15 zsidó nevű hirdetőből 9 nő volt, s zsidó nevet viselt a varrónő is. Rajtuk kívül még öt iparűzéssel foglalkozó nőt találunk a hirdetők között, így a hirdető iparosok 14%-a önálló tevékenységet folytató nő. 158 Közülük mmdöszsze ketten folytatták elhalt férjük mesterségét, a kilenc zsidó nevű nő mellett Természetesen céhben dolgoztak az elkülönülés miatt új mesterségként számbavett női és férfi szabók, az 1836-ban megalakult zsidó céh pedig többféle szakma mestereit egyesítette, így a sapkakészítőket is. B.-A.-Z. m. Lt. IV. A. 501/e. 1840/ 2906. SZENDREI J. 1911. 710,725. Arányuk a valamely mesterséget hirdető 106 fő között magas, ha elfogadjuk, hogy ekkoriban Miskolc 29 612 főnyi lakosából 3944 volt zsidó s összesen 1213 az iparos. FÉNYES E. 1851. 9394. Az 1828. évi országos összeírásban Miskolcon feljegyzett zsidók nevét az újságban talált nevekkel összehasonlítva azt találjuk, hogy a 39 ember 30-féle nevéből 9 már akkor is előfordult (Fridman, Grósz, Hercz, Klein, Müller, Neuman, Róth, Schvarcz, Veisz). Az újság hirdetői között e nevek viselői zömében a második csoportban lelhetők föl, a bevándorlóknál egyetlen egy sem. Ezáltal kissé módosul a múlt századi női munkavállalásról kialakított, a nőket főleg a háztartáshoz rendelő kép. Vö. FARAGÓ T.- SÁNTHA T.-NÉ 1996. 254.
