Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)
Németh Györgyi: Iparosok hirdetései a Miskolci Értesítőben
szathoz. Valamiféle kereskedőtevékenységgel a két fénymázkészítő is próbálkozott, erről azonban semmi érdemlegeset nem tudunk. De vajon mi késztette a hirdető iparosokat arra, hogy az iparűzés új formáit kutassák? Úgy véljük azért volt rá szükség, mert mesterségük hagyományos folytatása már nem biztosította a megélhetésüket, ezért megpróbáltak a jelentkező új igényekhez alkalmazkodni. Egyeseknél ez tevékenységi körük kiszélesítésével járt együtt, másoknál háttérbe szorult az új értéket előállító iparos munka, s a kereskedés, illetve a szolgáltatás felé csúsztak. A vevőkör az igények növekedése ellenére sem volt nagy, amiben szerepet játszhatott az is, hogy - elsősorban a textiliparban - az iparosok nehezen állták a versenyt a helyi és a vásárokra nagy árukészletükkel rendszeresen ellátogató pesti kereskedők áruival. 150 A hirdetők köre Végül feltesszük a kérdést, mely társadalmi rétegekből és csoportokból származtak, akik az újfajta igények kielégítésére vállalkoztak, s akik az újsághirdetéshez folyamodtak mint eszközhöz tevékenységük sikere érdekében. Nyilvánvaló, hogy a hirdetők nem a hagyományos mesterségeket hagyományos módon folytató, állandó vevőkörrel rendelkező s régóta a városban élő ivarosok közül kerültek ki. Az 1828. évi országos összeírás során Miskolcon feljegyzett 46 szakma 151 közül tizennyolcnak a képviselői egyszer sem adnak fel hirdetést. Példaként elég arra gondolni, hogy Miskolc legnagyobb létszámú és leghíresebb mesterei, a csizmadiák közül hét év alatt egyetlen eggyel sem találkozunk az újság lapjain nemhogy az iparűzésre vonatkozó, de még az egyéb hírek között sem. Ez valószínűleg arra utal, hogy többségüknek biztos volt a megélhetése, mert keresett termékeket állítottak elő, lévén, hogy a lábbeli viselet lassabban követte a divatot 152 , más részük pedig esetleg csendben tengődött. Miskolc két másik nevezetes céhe, a tímárok és a mészárosok egy-egy alkalommal együttesen mint céh folyamodtak hirdetéshez - nehézségeik miatt. A tímárok két boltjukba kerestek bérlőt, a mészárosok vágóállathiánnyal küszködtek. 153 Sajnos az újság nem ad támpontot annak eldöntéséhez, hogy az egyénileg hirdetők közül kik tartoztak céhhez, s kik nem. Más források 154 bevonásával azt azonban megállapíthatjuk, hogy az 1840-es években Miskolcon mely szakmákban működtek 150 Goldner 1842 és 1845 között minden évben hirdette férfi öltönyeit, Klocz kalapokat árult. MÉ 1842. máj.22. 1844. máj.21. 1845. aug.19. 151 MOL, Regnicolaris levéltár, N 26. Conscriptio regnicolaris art. VII.1827 ordináta, 18281832.Borsodiensis Com. No.107. 152 Már megmutatkozott a divatos lábbeli iránti igény is, de ennek kielégítésére nem a csizmadiák vállalkoztak, amint arra a cipész és eg}' kereskedő hirdetéséből következtetünk. MÉ 1844. ápr.23. '53 MÉ 1844. jan.30.1845. jún.3. 154 ÉRI I.-NAGY L.-NAGYBÁKAY P. (szerk.) 1975. II. kötet. 228-233. SZENDREI J. 1911. 622-728.
