Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)

Barsi János: A minoriták megtelepedése Miskolcon és iskoláztatásuk a Ratio Educationis megjelenéséig (1729-1777)

pusztulásának megvizsgálását, amiért is a nemes vármegyéktől a legfelsőbb királyi helytartótanács kéri felterjeszteni a valós jelentést azzal, hogy, ahogy hinni lehet, az alapítók kegyes szándékainak eleget tehessünk, az elpusztult egyházakat helyre állíthassuk, hovatartozásukat elismertessük, s hogy a helyre áhítottakat az eredeti isteni tiszteletre alkalmaztassuk és az alapítók fogadalmát beteljesíthessük. Volt egykor, amint azt romjaiból is láthatjuk, egy elég tágas, a boldogságos Szűznek szentelt egyház ezen Miskolc mezővárosában, mely, amint azt ezen mezőváros kiváltságlevele mondja, szent rendünké volt, de az idők jogtipró zivatarában ezen javadalmunktól megfosztattunk, az alapítók kegyes szándékait megvetéssel illették, sőt ezen megszentelt hely az egyháztól elvétetve a hitetlen zsidók által vásári helyként napjainkban is az istenszülő Szűz tiszteletének megvetésével profanáltatik. Nehogy Isten méltó haragja ezen Mária országa ellen felgerjedjen, kérjük, hogy ezen vármegyéhez benyújtott, a már említett egyházról való kegyes felterjesztendő jelentést és a nekünk kegyesen járó jóváírás iránti kérelmünket említett vármegye felterjeszteni méltóztasson, hogy ezen birtokainkat visszakaphassuk. Hogy pedig a dolgok mibenléte a nemes egyetem előtt is világosabban álljon, a legkegyelmesebben kérjük ezen említett mezőváros kiváltságleveleinek megtekintését, s magunkat legkegyelmesebb figyelmükbe ajánljuk. A nemes egyetem legalázatosabb szolgája, Kelemen Didák

12 káplán a teljes magyar konventuális rendtartománnyal egyetemben."

13 A vármegye a minoriták kérelmét továbbította a helytartótanácshoz és csatolta hozzá a miskolci református nemesek tiltakozását is. Az ügyet a helytartótanács a király elé terjesztette, aki 1725. július 18-án kelt leiratában a református nemesek tiltakozását elvetette

14 és elrendelte az alapítvány és az egyházi épületek kivizsgálását. Ennek a leiratnak nyomára jutni nem tudtam, ám valószínű, hogy az 1725. december 3-án kelt leiratban említett (1725.) május 12-én kelt levéllel lesz azonos, amit a minoriták azon év július 8-án vettek kézhez.

15 A fenti rendelkezéssel a református nemesek nem értettek egyet, s ahelyett, hogy a rendelkezés végrehajtását megkezdték volna, 1725. szeptember 8án újabb felterjesztést nyújtottak be, melyre a helytartótanács 1725. november 10-én kelt leiratában válaszolt. Magát a felterjesztést a levéltárban nem lehet fellelni, de arról a leiratból kielégítő tudomást szerezhetünk, mely leirat a következőképpen szól: „Méltóságos, főtisztelendő, tekintetes, nagyságos, nemzetes és vitézlő, nekünk tekintetre méltó urak. Nagyságos uraságtok múlt szep12 Az eredeti kérvényen található F. Didacus helyett a jegyzőkönyvet vezető protokollista „Ferdinandus"-t írt. (Vide: B.-A.-Z. M. LT. IV. A. 501/a. 20. köt. 322. p.) 13 Az eredeti kérvény a B.-A.-Z. M. LT. IV. A. 501/f. Mat. XXIII. Fase. IV. nr. 196. elzet alatt, míg a jegyzőkönyvi átírása a B.-A.-Z. M. LT. IV. A. 501/a. 20. köt. 321-322. p. jelzet alatt. Közli SZENDREI J. 1904. III. 438-439. Az eredeti iraton azt is feltüntették, hogy mind ezt a kérvényt, mind a helvét hitvallásúak kérvényét az érintett zsidóknak bemutatták, hogy a felterjesztés előtt észrevételeiket megtehessék. Az oklevél latin szövegét lásd az okmánytárban az 1. szám alatt. 1

4 BAJAY A. 1895. 6. 15 Vide: B.-A.-Z. m. Lt. IV. A. 501/f. Mat. XXIII. Fase. IV. nr. 198.