Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)

Barsi János: A minoriták megtelepedése Miskolcon és iskoláztatásuk a Ratio Educationis megjelenéséig (1729-1777)

A MINORITÁK MEGTELEPEDÉSE MISKOLCON A rendház építése A XVI. században szinte észrevétlenül reformátussá vált Miskolcon a minoriták megtelepedése a katolikus restauráció idejére esik. A katolikus hit szemszögéből szinte missziós területnek számító országrészen, hiszen a minoriták az ország ezen részében és Erdélyben települtek meg, nem kevés egyházi és politikai küzdelem után vált csak lehetővé a szabadabb, intézményeiben is megjelenő katolikus hitélet. így volt ez Miskolcon is. Csak jelzésképpen említjük, hogy a rend megtelepedésének idején körülbelül húsz katolikus család élt a Miskolctól a birtokjog, és nem kis részben a vallás alapján elkülönülő, külön faluként, saját bíró alatt élő, de mégis Miskolc részét képező Mindszenten.

8 Magában a városban öt nemes és négy nem nemes származású család lakott.

9 Ezek alapján érthető az az ellenállás, amit a protestáns nemesek fejtettek ki a minoriták megtelepedése ellen. A katolikus restauráció szempontjából nagyon fontos volt, hogy III. Károly magyar király az 1723:LXX. törvénycikkely végrehajtása végett a helytartótanács kebelén belül felállított egy bizottságot, mely működése során kivizsgálta az egyházi javak, épületek és alapítványok pusztulásának okait, s erről véleménnyel ellátott felterjesztést nyújtott be a helytartótanácshoz. A fenti törvénycikkely volt a minoriták megtelepedési kérelmének jogi alapja, s a fenti bizottság segítette a minoriták ügyét. A minorita rend később megépített templomának és rendházának helyén ugyanis a középkorban templom állott a boldogságos Szűz tiszteletére szentelve, melyre jó bizonyíték az az 1609. február 2-án kelt jegyzőkönyvi bejegyzés, mely szerint Budai Jánosnak a tanács házhelyet adott a Boldogasszony mellett az Egyház szeren,

10 amit ugyan a törökök leromboltak, de aminek romjai még 1713-ban is álltak.

11 Erről a templomról Kelemen Didák, a rend akkori rendfőnöke állította, hogy az a rend tulajdona volt, s így most is az. Az elmondottakról a következőket írta Kelemen Didák a letelepedésért és a terület megszerzéséért Borsod vármegyének a helytartótanácshoz való felterjesztés végett benyújtott kérvényében 1725. május 11-én: „Nemes egyetem, legkegyelmesebb patrónus urak. Megértve azt, hogy a legkegyelmesebb császári fenség, legkegyelmesebb urunk apostoli kegyességéből, buzgóságából és királyi tisztségéből, amit ezen Mária országa iránt visel, elrendelte Isten összes egyházának, javainak, egykori alapítói kegyes adományainak és az elpusztultak 8 BAJAY A. 1895. 6. és SZENDREI J. 1904. II. 367. 9 BENKŐ S. 1782. 18. és SZENDREI J. 1904. II. 373. Mind a két adat levéltári forrása megtalálható a B.-A.-Z. m. Lt. IV. A. 1501/a. 2. köt. 117-123. p. jelzet alatt. 10 Vide: B.-A.-Z. m. Lt. IV. A. 1501/a. 1. köt. 166. p. „Budaj Jánosnak adot az tanács egj darab haz helet az Boldog Aszony mellett az Egjhaz szeren." 11 SZENDREI J. 1904. II. 367.