Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)

Horváth Rita: A Borsod vármegyei görög kereskedők összeírása

gaikat. azok, akiknek számára ez kedvezőtlen volt, visszatértek a Török Birodalomba. Ezen rendelet után már csökkent a bevándorlás.

12 1772-ben Kaunitz kancellár újra szabályozta a görög kereskedők ügyét, és a kereskedelmi engedélyért előírta a hűségeskü letételét, és azt is, hogy birtokot görög kereskedő nem szerezhet. Lehetséges, hogy ez az 1770-ben elvégzett összeírás a fenti rendeletek megalkotásához kellett. A Borsod vármegyei görög kereskedők az összeírás tükrében Az összeírás egy hosszú lista, melyen érthetetlen módon a keresztnevük ABC sorrendjében szerepelnek az összeírt személyek, így a családi kapcsolatok nem mutatkoznak meg. Mindegyik személy „adatlapja" egy hihetetlenül részletes személyleírással kezdődik, amely egyrészt azt jelzi, hogy az összeírok valóban személyesen találkoztak az alanyokkal, másrészt pedig ennek alapján szinte meg lehetne rajzolni ezeket a leírásban szereplő portrékat. Ezután felsorolják, hogy van-e ingatlanuk, vagy valakinél alkalmazásban állnak-e, van-e családjuk, hajlandóak-e hűségesküt tenni, vagy ne, hány évvel azelőtt és kivel jöttek a Magyar Királyság területére, melyik réven keresztül, és milyen városok érintésével érkeztek Miskolcra, továbbá, hogy milyen kereskedelmi engedélyekkel, illetve úti okmányokkal rendelkeznek. A lista összesen 68 személy adatait tartalmazza. Valamennyi ortodox vallású, és egy oláh (valachus) legényke kivételével mind „macedóniai" nemzetiségűek (nationa Macedo).

13 A „macedonus" megjelölés szintén gyűjtőfogalom, mint a „graecus". Mivel macedón nemzet, mint olyan, a XVIII. században még nem Ivén, ezzel a szóval a Macedóniának nevezett területről származókat jelölték, a nevezett Macedonia pedig nem azonos sem a mai szláv népesség által lakott Macedóniával, sem a görögök Makedóniájával. Az a Provincia Maedonia, ahonnan a Borsodba vándorolt kereskedők elszármaztak, a helynevek tanúsága alapján Koszovó vidékén található, albán környezetben a legtöbb „görög" kereskedő szülőhelye, Moscopolis, pedig egy akkoriban virágzó, de azóta teljesen elpusztult albán város.

14 12 Ibidem, 105. o. 13 Sajnálatos módon a mai magyar köznyelv és köztudat nem tesz különbséget a makedón és a macedón szavak használatában, sőt igen gyakori Nagy Sándor népének és a jelenlegi, a bolgároktól alig különböző kicsiny balkáni szláv népcsoport összekeverése. Ez korántsem véletlen, mivel ez esetben a modern történelmi mítoszteremtásnek egy újabb példájával állunk szemben. A makedón-macedón azonosság, vagy leszármazás tudatának, illetve elméletének annyi a történelmi alapja és egyben tökéletesen ugyanaz a funkciója, mint a dákoromán kontinuitásnak. 14 Moscopolis (Boszkopolisz, vagy Muszkopolje) városa valamikor az Ochridi-tó közelében lévő Melik-tótól délnyugatra feküdt. A Révai Lexikon szerint a XVIII. században nag}' kulturális központ, 50 000-res létszámú város volt. Lakossága nagy része később elvándorolt, a századfordulón már csak 2500. (Révai Lexikon, 1912. 55. old. Pallas Nagy Lexikona, 1896, 815. old.) Ezt meg-