Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)
Borbás Emese: Pap János diósgyőri főkapitány levelei (1664-1668)
gealom 1 mégh azon Sós Jánost és Sós Istvánt fogómé avagi nem, akkor Kegielmes Uram mentette azzall magát, hogi nem szolgája. De most derekasan pártját fogta házamnáll egi hitván lova maradt [—] c szaladások után, arrajs rea küldötte volt Szepesi Uram az szolga bjrákat és katunajm kezekbűi ki vették az lovát Sós Jánosnak, sőtt ha az lóval kj mentek volna udvarombul, adgion verték volna katunajmatjs igi értvén Kegielmes, így értvén Kegielmes d Uram az dolgott bőlcz elméjével fel találhattja Szepesi Páll Uramnak melletek való fáradozását, és azon latroknak pártjokat meképpen fogta. Minek okáért kérem alázatosan Nagyságodat mint Kegielmes Uramat, méltóztassék más útját és módgiát és azon dologrul mit paranczolljon Nagyságod Kegielmes Uram, az tevő leszek. Ezek után oltalmába Istennek ajánlom az Nagyságod életét. Datum jn Confinio Diós Geőr A[nno] 1665. diesz 18. Xbris. Nagyságodnak szegénj szolgája mégh éli alázatosan szolgáll Papp János Lelőhelye: mint előbb 15. 1667. május 22., Ónod Tolvay György 1 - Pap Jánosnak Az ónodi vicekapitány tudósít arról, hogy a váradi pasa összevonta csapatait és támadásra készül. [Címzés a levél külzetén:] Nemzetes vitézlő Pap János Urnák Eöczémnek Kegyelmes czászár és koronás kjrálj Urunk ű Felsége Diós Gyeörj praesidiumának Hűséges Fűkapitánjának etc. az nekem jó akaró Uramnak ű Kegyelmének ez levelem adasék Szolgálok mint Uramnak Eöczémnek Kegyelmednek, Isten mjnden jóval szerencséltesse Kegyelmedet, szivem szerjnt kjvánom Nem akarám el múlatnom, hogi Kegyelmedet ne tudósítanám: szjnt estve kjsőn érkezek Lentke Báljnt levele, amelyben írják ü Kegyelmék, jó vigiázasban légiünk mjnden fele, mert a váradi Bassa Szolnokba és Gyulára levelett írt. Öszve akarja gyüjtenj ükett, ugi értették volna ugian, hogi az kóborló tolvay katonák kergetésére mjgien 3 , de mj szándékja, azt csak Isten tudgia. Én mjnd1 sürgetem, zaklatom c a levél itt kiszakadt d új oldal miatt szóismétlés 1 vicekapitány Ónodban a megyén
