Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)

Borbás Emese: Pap János diósgyőri főkapitány levelei (1664-1668)

[Címzés a levél külzetén:] Illustrissimo Comiti Domino Domino Francisco de Csák Perpetuo Comiti Comitatus Terrae Scépusienis Sacrae Caesareae Raegiaeque Majestatjs Equiti Aurato ac Partium Regni Hungáriáé Superioris Supremo Generálj jntimo Consiliario et Cubiculario Domino mihi Gratiosissimo Szolgálok Nagyságodnak mint Kegyelmes Uramnak, hogy az Ur Isten Nagyságodat mint Kegielmes Uramat, nekem fautoromat,

1 gyámolomat kedvesivell edgyűt országunk oltalmára kyvánatos jó egésségben számos esztendőkigh megh tarcza, szivem szerint kyvánom. Kegyelmes Uramat, Nagyságodat mint Isten után gyámolomat, fautoromat kelletek ez levelem általi alázatosan megh találnom. Onnan az Nagyságod méltósságos tekjntetj elől, Kassárull az mjdőn haza felé jűttem volna, feleségemet szinten Szikszónál

2 előli találván, kérdezem hova menne. Mint az asszonyi állatok dolga, sirván beszéllé, hogi őtett az Nagyságod személtje előtt lévő katunák el jjesztették; mit mondottak, s mit nem mondottanak feleségemnek, ők tudgyák. Azonban megh hattam volt Kegyelmes Uram, hogi az fele szabad alá járó katunákat migh oda leszek Nagyságodhoz, az Nagyságod Kegyelmes paranczolattjára megh fogiák. Megh fogtanak azért Kegyelmes Uram addegh hármat, edgiket magamjs tudom, hogi oda volt, de az kettejt vádolták, hogi onnan az Nagyságod tekinteti előli el jűttenek, bírván az Nagyságod akkori paranczolattjában. Az ő Felsége tömlöczére js reá akarván mennj és igi megh szabadítani őket akarták; az attjámfiát el jjesztvén, ell boczátotta őket. Az midőn jűttem volna haza felé, az kiket Nagyságod megh hagiott volt fognom, megh fogtam volt Kegyelmes Uram. Ugian útamban az mikor jűttem volna már az Városon, Geőrben utamat azon vitézek, kik az Nagyságod személtje előtt voltának, megh állottak s azon latrott tűlem fegiveres kézzell reám támadván az mezőben el vették. Magamatjs czak megh nem ölvén, jlljen rút szitkokkall szidalmazván: Mit akarsz té eb hitű kapitánj, eördögh adta, hova viszed az katunát, mert megh nem engedgiűk, mivel Kegyelmes Urunk paranczolattja paranczolattja

a hogi ennek utánna köszülünk ugi mond valakjt megh fogsz, megh nem engedgyűk és ő Nagyságának megh jriuk. Kegyelmes Uram, ithon nem lévén megh mondottam vala Nagyságodnak, az gyalogságh mind aramj megyén és megh az Istenben élődő katunakjs; töb gialogh ninczen az ő Felsége kapuján, 6 gyalogh eörzi az ő Felsége kapuját, magam czak egi emb[er] vagiok ellenek, megh nem foghatom, mivel fegiverben vadnak és ugi járnak ez városon. Azért, mint Uramat, Isten után gyámolomat, alázatosan kérem ezen rút hallat[l]an dolgot méltóztassék megh orvosolni, mert semmj jó kj nem jűn belőle. Strása mesteremet eördögh adtának, eördögh lelk[ű]nek, eb hitűnek, kutya lelkűnek, eördögh teremtettének szidalmazzák s magamatjs. Igi azért megh ítélheti Nagyságod Kegyelmes Uram minemű jnjuriákat

3 szenjvedek s szidalmakat tülök. 3 jogtalanságokat