Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)

Gyula Éva: Helyek és helyszínek egy kora újkori mezővárosban. Miskolc topográfiája a 16-17. században

Pástrajáró Harasztrajáró Malomradüllő Fermező Keresztfaszer A haraszt alatt A haraszt alatt Ágazat Uj oszlás A Maróc út alatt Határmellett Halicka Borsószer Örvényszög A víz között Fábián-kapun k. Fövenyszer Besenyőfelé Kövecsesrév Keskenyfarkú Kallószer Bábonyibérc Szinvaszög Előér Kőporos pincéknél A víz között Az úton kívül Középjárás Borjúszer Az úton alól A kapu előtt Kövecsesdomb Pástrajáró Füzes végében Hulicka Felsőrév Kövecsesdomb Bodóvölgyére Bebek alatt 1669-ben nemes Veres András birtokán osztoznak gyermekei, s a miskolci ház után az alábbi földeket osztják meg: az Alsó vagy Csaba felől való nyomáson hat föld (a szőlő alatt a kapun kívül a Félhódossal, Keresztfaszer, Kallószer, Kioszlás, Harasztrajáró), Szentpéteri járásban (=Felső nyomás) hat föld (Holyickára járó, Akasztófa alatt, Maróc útnál, Harasztrajáró), Győri nyomás: (Avas végi pincéknél, Győri útnál). A család másik, újvárosi háza utáni földek neve: Újvárosi nyomás, belső Holicka, a Fábián kapun kívül a Bábonyibércen és a Fábián kapunál kint.

150 A 3 nyomásnak vagy járásnak a határ topográfiájában való elhelyezésében segíthet a városról készült első kéziratos térkép.

151 A térkép igazolja, hogy a szántók a várost kelet és nyugat felől határolják, s a keleti határrész jóval nagyobb, mivel itt az Alsó és Felső nyomás összeér a Szinvánál, mint természetes határvonalnál. A Felső-Alsó megkülönböztetés éppen a Szinván felül (északra) és azon alul (délre) osztja meg a határt, így érthető, hogy miért nevezhették a Felsőt Szentpéteri járásnak is, s miért lehetett az Alsó neve: Csaba felőli való nyomás (4. ábra). A Szinva azonban nemcsak a keleti szántóföldeket osztotta meg, hanem a Győr felé való nyomást is kettészelte, de itt a két rész a határhasználatban megmaradt egy nyomásnak, csak a dűlők váltak el Szinván (a vízen) inneni és Szinván túli részre. De nemcsak a szántók, hanem a rétek topográfiáját is meghatározta Miskolc vízrajza, sőt a kaszálók nagyobb vízigénye feltételezte is a vizek közelségét. A miskolci telkek után járó réteket általában a Sajó-menti sík területen mérték ki, az előér és a Sajó között, a Perbaj nevű patak mentén, a rétek neve is a víz szabdalta tájat idézi (Nádszög, Kövestóhát, Besenyei-határ, Nagyásvány, Kisásvány, Bugyik, Sajószög, a Nyesettnyárfánál, Nyárfántúl, Óhídszög, Perbaj, Rakattyásszög, Barátrét, Gyaloghídelőtt, Gyalogpallónál, Játékhely, Borjúdűlő, Péterrréve, Görbeérmellett, Keringőtómellett).

152 150 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/d. III. 1.13-14. és IV. 501/1. 5. köt. 502. 151 HOM HTD II. 326. GYULAI É. - TÓTH P. 1993. 42-43. és 1. kép. 152 LEVELES E. 1929. 39.