Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)

Gyula Éva: Helyek és helyszínek egy kora újkori mezővárosban. Miskolc topográfiája a 16-17. században

1690-ben Kun János tiltakozik a vármegyénél, mert Boldisár Zsigmond erőszakkal elfoglalta „az miskolci határban lévő úsztató révnél való rétjét".

153 Az úsztatórév nevével is mutatja, hogy a rétek itt egy olyan vízi átkelőnél voltak, ahol a legeltetésre kihajtott állatokat úsztatva vitték át a másik part legelőjére. A beltelek és határ közötti kapcsolat Miskolcon a kötél függvénye volt, de az Óváros és Újváros elkülönülésének is van nyoma a határban. Az utcákat nem jelző Kötelkönyvben összeírt 79 kötélben a 33-66 számú kötél telkeihez kevesebb pertinentiát rendeltek hozzá, mint az „klasszikus" (valószínűleg óvárosi) telkekhez, a 14 darab föld helyett legfeljebb csak 7-et. Az újváros telkekhez tartozó szántók valószínűleg a nyomásokban is elkülönültek, mivel a 61. kötél pertinentiái az „Alsó [nyomáso]n az Újvárosi földek közt" találhatók, sőt a szántók egy része is a három ősi nyomáson kívül van (Hulicka, Kövecsesdomb, Bugyik). A Veres család említett újvárosi háza után is a Holickán és a Fábián kapu körül jelzik a szántóföldeket (1669), ami azt igazolja, a két város elválása csak a teleSzántóföldek Miskolc határában a 17. század végén (Miskolc 1759-es térképének felhasználásával) »

53 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/a. 12. köt. 121. p.