Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)

Gyula Éva: Helyek és helyszínek egy kora újkori mezővárosban. Miskolc topográfiája a 16-17. században

jegyzőkönyvben.

144 Ezt az árkot 1690. december 5-én valószínűleg megújították, mert a városi számadáskönyvben költséget jelentett, hogy „bíró uram az böcsülletes tanáccsal az város árkát osztván mérték szerint a házak után". Ez a kiosztás valószínűleg az árok megújítását, megtisztítását célozta.

145 A váraljai mezővárost, Diósgyőrt már a 16. század végén körbekerítették, mivel a vár már nem töltötte be egykori védelmi funkcióját. 1588-ban Révay Ferenc kamarai igazgató a végvárakról írott jelentésében jegyzi fel, hogy „nagy munkával éppen most kerítik be kerítéssel a nagy területen fekvő várost (magno quoque laboré amplum oppidum Diosgeorense sepibus cingitur)."

146 Ezt újítják meg a 17. század elején, ugyanis 1610ben a vármegye határozata értelmében „Diósgyőr várassa kerítésére minden egyegy kapu négy-négy szál palánkfát és egy szekér vesszőt tartozik vinni, és két gyalog embert. Az palánkfának hossza negyedfél öl legyen."

147 Az így készült kerítés nemcsak Diósgyőr mezőváros, hanem a vár és katonaságának, urainak biztonságát is szolgálta. A palánk, kerítés építése, karbantartása végighúzódik a hódoltság korán, hiszen 1631-ben, „mivel a diósgyőri vár falai részben már ledőltek, és a várost körbevevő palánkkal még nem készültek el", a vármegye ismét Diósgyőrbe rendeli minden porta után a munkaerőt és a vesszők hordását.

148 A palánkot ekkor is a gratuitus labor által összehordott vesszőkből fonták a palánkfák közé. 1641-ben Diósgyőr bírája és esküdtjei panaszolják: „Jóllehet látván szegény varasunknak pusztaságát, kerítésének romlott voltát, úgyannyira, hogy ha az Szent Isten az pogányságot eddigien is meg nem zabolázta volna, semmire tött volna, mert valahol kívánná, az varasunknak romlott kerítése miatt szabadtságossan bejöhetne, holott peniglen magunk is ez helynek oltalmazására, kerítésére elégtelenek vagyunk."

149 Miskolc árka és a kapuk csak a lakóházak biztonságát szolgálhatták valamelyest, a határ sőt egyes telkek, kertek ezen túl feküdtek. A miskolci határ topográfiájára a legteljesebb forrás az 1702-es Kötelkönyv, amely a beltelki kötelek mellé felsorakoztatta a négy telek közös külsőségeit is. A hódoltságot követő összeírás Miskolc határát klasszikus háromnyomásos földhasználati rendszerben mutatja, három határrésszel: az Alsó, Felső és a Győr-felé való nyomással. Szántóföldek Miskolc határában (1702) 1. Alsó nyomás 2. Felső nyomás 3. Győr-felé való ny. Egyéb Félholdas Akasztófa alatt A szőlőhegy alatt Bugyik Kallószer Nádszög-Szép-hegy A Szinván innen Kövecses domb A szőlők alatt A hídláb alján A Szinván túl Bábonyibérc 144 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/a. 1676. május 6. 145 NYÍRY D. 1926. 4. 1

46 RÉVAY F. 1588. 44. p. 147 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/1. 3. köt. 772. 148 Quandoquidem moenia arcis Diosgior in parte collapsa sunt, ac et palánk in circuitu oppidi necdurn finita est. B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/a. 5. köt. 21. 149 B.-A.-Z. m. Lt. Borovszky cédulák.[Borsod vármegye levéltára] Polit. Act. Mat. II. Fasc. L. 114.