Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)

Gyula Éva: Helyek és helyszínek egy kora újkori mezővárosban. Miskolc topográfiája a 16-17. században

lyek, találkozási pontok az újkor elején a miskolciak életében. Amikor 1673-ban Péter-Pál nap táján éppen a „Szentpéteri-kapun belől" szidalmazta Szűcs György nemes Egri Pált, hogy az „Isten a másik szemére is vakítsa meg", az egyik tanú így vall: „éppen a kapun voltam, bejövén a kapun Szőcs Mihály, az Egri Pál uram inaskája ott állván, monda neki...".

138 A kapu, bár nem védhette meg a városlakókat, mégis a város integritását jelképezte, amint egy 1678. szeptemberében történt tragikus esetnél is. „Petneházy Dávid és Sepetka nevű lovas és gyalog kuruc hadnagyok késő estve igyekezve feles (= igen sok) lovasokkal és gyalogokkal Szikszó felől a városra, és valamely részeg katonák elől nyargalván az kapura, főbírónkat, Busa Mihály uramat (ki is akkor más becsülletes tanácsbeli emberekkel az kapura oly véggel ment, hogy elérkezve az seregekkel, reménkednék azon az hadnagyoknak, hogy őkegyelmek vennék olly disciplinában az hadakat, hogy az város lakossival szépen bánjanak). Egy katona azok közzül úgy lőtt őkegyelméhez, hogy mindkét combján általment a golyóbis. Melly sebben feküdt őkegyelme tíz egész hétig."

139 Amikor Miskolcon katonaságot szállásoltak el, a kapuk őrhelyként is szolgáltak. 1678-ban Harsányi György vezetésével „francia s egyéb rendbéli hadak" szálltak Miskolcra, s a város költségén felállították „a salagvárdákat is Nro. 13, elsőben a kapukra és hova kévántattak" 140 Két miskolci kapu - a Fábián- és Meggyesaljai-kapu nem az országúton, hanem a város belső utcáinak végében állt, és a külsőségekhez vezetett. 1696ban a Dőryektől követelik vissza a város „Fábián nevű kapuján kívül levő Csernél részhez tartozó két déserta sessiot" 141 Bedegi Nyáry István 1624-ben a „Meggyesaljai utca kapuján kívül" egy gyümölcsöskertet ad Pataki Istvánnak.

142 A miskolci kapukat nem a szabad királyi (kulcsos) városok, sok helyütt máig fennmaradt városkapuinak mintájára képzelhetjük el, hiszen itt nem voltak vastag, kőből emelt városfalak a települést körbekerítendő; a többi mezővároshoz hasonlóan Miskolc is a szabad „mezőn", falak nélkül épült. 1592-ben egy miskolci nemes, Bakos-Papos Balázs megvádolja a miskolci polgárokat, hogy az idegen bor behozatali tilalma ellenére lopva ők is visznek a városba bort, ugyanis „a miskolciaknak nincs zárható városkapujuk" (oppidani Miskolczienses non haberent portám oppidanam, quae cludi posset).

143 Ha zárható, erős kapu nem is védte a várost, a hódoltság korában bizonyos védelmet nyújtott a város árka vagy sánca cölöpök közé font sövénykerítéssel, mellyel a települést körbevették. A Kötelkönyv a Hunyad utca végén lévő zsellérházakat „belől az váras kapuján (vagy árkán)" helyezi el, melyekhez „a város árkán kívül egy-egy kis darab kenderföld" tartozik, a fundus szélességében. A várost körbevett egyszerű ásott árkot a hódoltság korában először 1676-ban említik, ekkor a városfalain avagy árkán kívül lévő pincékről (extra moenia seu fossatum oppidi Miskolcz in suis cellariis) írnak a vármegyei 138 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/a. 9. köt. 183-185. 139 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 1. köt. 384. 140 NYÍRY D. 1926-1927. 23. 141 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/c. 13. köt. 440. p. 142 GYULAI É. - TÓTH P. 1993. 34. 143 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/1. 3. köt. 546.