Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)

Tóth Péter: Borovszky Samu megyetörténete

[Miskolc a XVIII. század első felében] A XVIII. század eleje nevezetes fordulópont Miskolc város történetében. 1702-ben megszűnik a diósgyőri uradalom tartozéka lenni s az önálló fejlődés útjára lép. „Ezen esztendőben - úgy mond a város régi jegyzőkönyve - impetáltattak törvénnyel a fiskustól a diósgyőri dominiumnak compossessorai, mi miatt Miskolc városnak is magát mind a Haller, Bossányi és Csernél jussal sokszámú ezer forintokon kellett redimálni és libertáltatni."

1 Más szóval, mikor a királyi kincstár a diósgyőri uradalmat a régi zálogbirtokosok örököseitől viszszaperelte, Miskolc városa is visszaszállott a koronára, s hogy önállóságát megóvja, pénzen kellett magát megváltania. A diósgyőri uradalom ebben az időben három családnak a kezén volt. Leányágon bírták egy részét a báró Haller család (mint Nyáry Borbála, Haller Györgyné leszármazója) és a Bossányi család (mint Nyáry Krisztina, Bossányi Lászlóné leszármazója), de ez utóbbi család részét zálogjogon a Dőryek szerezték meg; végül a Csernél részét (I. Rákóczi György adományából) a Szepessy család bírta, de ezt az idősebb Szepessy Pál hűtlensége következtében a királyi fiskus már előzőleg elkobozta. Az uradalom birtokjogának a kérdését Meskó Jakab, a királyi jogügyek aligazgatója kezdte firtatni. A régi donatiókból rájött arra, hogy az uradalmat kezdettől fogva csak zálogjogon bírták a Perényi, Török és Nyáry családok; így tehát azok utódai sem formálhattak ahhoz örök jogot. A királyi tábla Dvornikovits János elnöklete alatt a királyi fiskusnak adott igazat s a diósgyőri uradalmat neki ítélte oda. A pörbe megidézték Miskolc város lakosait is, kik teljhatalmú megbízottak által megjelenvén a város nevében még a pör megkezdése előtt kijelentették, hogy inkább rábízzák magukat őfelsége kegyelmére, sem hogy bizonytalan kimenetelű pörhöz fogjanak. Meggondolván tehát a kétes kimenetelű pör esélyeit, valamint az azzal egybefüggő sokféle jogi kérdéseket és nehézségeket, a szepesi királyi kamarának egyességet ajánlottak. Az egyesség 1702. április 12-én létre is jött, még pedig oly feltételek alatt, hogy Miskolc város lakosai 25 évre lefizetnek 25 000 magyar forintot s ezen kívül a királyi jogok átengedéséért letesznek két részletben 16 000 magyar forintot. Vagyis a kincstár összesen 41 000 forintért zálogosította el Miskolcot magának a városnak.

2 Nem lévén akkor még pénzintézetek, amelyekhez e hatalmas összeg előteremtése végett a város folyamodhatott volna, az ország különböző részein lakó tőkepénzesekhez fordult s kamatra kölcsönöket vett fel. A városi tanács azután ezt az adósságot megfelelő quantumokban a lakosokra vetette ki, akik azután ezen a címen évek során át fizették a rájuk eső illetőket. Mikor a királyi kamarával sikerült ezt az egyességet létrehozni, a városnak nagyon is érdekében állott, hogy ez a transactio az országgyűlésen is becik1 Mjk. I. köt. 574. p. 2 Szendrei, Miskolc története, III. köt. 399-404. p.