Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)

Fazekas Csaba: „Mi, Isten képét viselő szegények . . ." (Források a miskolci koldusok 18-19. századi történetéhez)

„MI, ISTEN KÉPÉT VISELŐ SZEGÉNYEK..." (Források a miskolci koldusok 18-19. századi történetéhez) FAZEKAS CSABA „A Magyar Honnak jóval kevesebb szegényei vannak, mint a

1 virágzóbb szabadság félszigeti Honának, hol csak roppant áldozatokkal tápláltatnak, még is nagy számuk a' köz bátorságot 's békét veszélyezteti. - Csekély 's jó elrendelés által nem is érezhető, de még mostani környülményink között bár tsak ideigleni áldozattal eszközölhető az, mi későbben majd országos gondot kívánna. Tegyünk hát most keveset, intézetünk lelkes végre hajtói biztosíthatják jó igyekezetünket."

1 Talán közhelynek számít a megállapítás, hogy az emberiség történetének nem volt olyan állama, politikai vagy társadalmi formációja, melyhez ne tartozott volna hozzá a szegénység sajátos csoportja, mely megélhetéséről a másoktól kéregetett javak által gondoskodott, vagyis koldult. A koldusok léte ugyanazokat a kérdéseket is vetette fel a mindenkori kortársak számára az özönvíztől napjainkig. Vagyis mindig sokan voltak, akiknek megesett a szíve szerencsétlen embertársaikon, ugyanakkor jóérzésük tiltakozott az emberi szánalommal viszszaélő álkoldusok könyörgése ellen stb. A történelmi visszatekintés igényével elmondhatjuk továbbá: minden társadalmat jellemez, hogy milyen mennyiségű és (elnézést a kifejezésért) minőségű szegénységet „termelt" ki magából, kik és miért választották (gyakran kényszerből) ezt a lelkileg megalázó, ugyanakkor egyfajta megélhetést biztosító tevékenységet; hogyan és milyen eredménnyel próbált meg a mindenkori hatalom segíteni bajaikon, ha egyáltalán megtette. Alábbi dokumentumok közlését adaléknak szánjuk két készülő nagyobb lélegzetvételű munkánkhoz: egyrészt feltáratlannak érezzük az újkori (18-19. századi) Magyarország szegényeinek történetét, különösen a koldusok társadalmi súlyára, szerepére, megítélésére vonatkozóan;

2 másrészt a készülő Miskolc történeti monográfia vonatkozó fejezetében szeretnénk kitérni nem csak a foglalkozási, vagyoni jellemzőkkel jól körülírható rétegekre, hanem azon - jórészt marginális - társadalmi elemekre, melyek szegénységük, vándorló életmódjuk 1 Torna vármegye Borsodhoz írt átiratából, a koldusok ügyével kapcsolatban. B.-A.-Z. m. Lt. IV. A. 501/e. 2664/1837. sz. 2 Megjegyezzük ugyanakkor, hogy a szociálpolitika honi története témájában már születettek alapvető, és rendkívül hasznos publikációk: Csizmadia Andor, 1943., Csizmadia Andor, 1977., Major Zoltán László, 1991. stb.