Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)

Faragó Tamás: Borsod megye és Miskolc vándormozgalmai az 1780-as években

Megtaláltuk ezen kívül Miskolc város 1787-1788. közötti népességi változásainak név szerinti (bár utcánként változó alaposságú) nyilvántartását, ez azonban típusa, mérete és egyetlen helységre vonatkozása miatt külön feldolgozás tárgyát kell, hogy képezze. (E forrásokról egyébként részletesebben Id. a függelékben írottakat.) 2. Borsod vármegye vándorlási jellemzői az 1780-as években Az északkeleti régió Magyarország alacsonyabb mértékű vándormozgalmakat mutató területei közé sorolható. Szepes megye valamint négy északi közepes méretű szabad királyi város - Lőcse, Kassa, Eperjes és Késmárk - kivételével a terület az átlagosnál alacsonyabb mértékű vándormozgalmat (alacsonyabb vándorlási intenzitást) mutat. Az említett városok mellett mindössze Gömör és Szabolcs megyék tudtak igen szerény vándorlási nyereséget elkönyvelni a maguk számára a területen az 1787. évi adatok szerűit (1. tábla). Az adatokból kikövetkeztethetően a vándorlások iránya a határszéli megyéknél (főként Sáros, Ung és Máramaros esetében), valamint Lőcse kivételével a szabad királyi városoknál elsősorban az osztrák birodalom felé irányul. Bár a kivándoroltak tartományok szerinti megoszlását forrásaink nem részletezik, szinte biztosra vehető azonban, hogy ez - különösen a megyék esetében - nem elsősorban Csehés Morvaországot illetve a szűkebb értelemben vett osztrák tartományokat, hanem többségében a szomszédos, 1772-ben ide csatolt Galíciát jelenti. Ezzel szemben a térség északnyugati megyéinek - Szepes, Gömör, Abaúj és Torna valamint Lőcse városának vándormozgalmai elsősorban Magyarországhoz kapcsolódónak látszanak (1. térkép). Borsod megye a régión belül semmi különösebben kiemelkedőt nem mutat. Vándorlásának méreteit tekintve Sárossal, Bereggel, Ugocsával és Zemplénnel együtt sorrendben a legutolsó helyeken osztozik, a vándorlási egyenleg tekintetében pedig a megfontolt nulla értéket mutatja: összességében sem be-, sem kivándorlási többlete nincs. (Jobban mondva 26727 háztartásának illetve 134411 főnyi népességének bevándorlási nyeresége 1787-ben összesen egy főt tett ki.) A kérdés az, hogy ez a színtelenség valóban az egész megyére jellemzőe, avagy - mint az nem ritkán történni szokott - a statisztikai átlagok és összegzések tüntették el a terület mozgásait, a közösségek között meglevő különbségeket illetve az egymással ellentétes folyamatokat? Településenként elemezve az említett népszámlálási adatokat gyanúnk, amely a különböző adatok egymást kiegyensúlyozó (és így kifelé látszólag semlegességet sugárzó) voltára irányult, beigazolódott. A megye települései több markáns csoportra bomlanak a vándormozgalmak méretét és egyenlegét tekintve. A megye közel 200 települése (mezővárosa, falva és pusztája) közül mindössze 17 (8,5 százalék) az, amely nulla egyenleggel rendelkezik és 39-nél (közel 20 százaléknál) nem volt kimutatható vándormozgalom. Ezzel szemben a települések 43 százalékának elvándorlási, közel 27 százalékának pedig beván-