Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)

Hőgye István: Miskolcra vonatkozó iratok, adatok a zempléni levéltárban 1703-1872

sához, méltóztasson ezen sequestrumot kegyesen feloldoztatni és engemet a súlyos kárvallástól hathatósan megóvni. Kegyelméért, Gratiajáért élvén, halván a Méltóságos Úrnak legkisebb szegény szolgája, Pinkesz Deuts, újhelyi boltos zsidó." Az alapszámnál Fodor György jelentése az ügyben: „. . . Jelentetett énnekem sátoraljaújhelyi Perlstein Márkus zsidó bíró által az, hogy tulajdon miskolci aszú szőlővel csinált és Tekintetes Nemes Abaúj Vármegyében helyeztetett Mikóháza helységében még farsang után lerakott bizonyos számú borokat Újhelyben lakos Pinkes Deuts zsidó azon éjjel bé akarna lopva hozni, és az úgynevezett Ungvári pincébe lerakni, de azon éjjel bé nem hozhatván az nagy setétség miatt, csak ugyan következendő nap, azaz november 18-dik napján dél tájban bé hozván, különös felvigyáztatásom mellett, amidőn pincébe rakattak volna általam, minden kóstolás nélkül itt lakos Hites Tanácsbéli Horváth Ferenc jelenlétében elpecsételtettek, és akkor ugyancsak a fent Tisztelt Vármegye mikóházi lakos szekereseket, Benyó Pált és Szémán Jánost (kiknek az pincéjébe azon időtől fogva az elhozatalig voltak azon borok) megeskedtem, kik is hitek letétele után egyenesen azt vallották, hogy azon borokat egyenesen Miskolcról hozták és Mikóházán már az ő tudtokra valami hatvan darabokat el is adtak az kupeceknek belőlök és már ez csak maradék. Elpecsételésem után egynehány napokig volt az pecsétem rajta, de azután a vakmerő pénzébe bizakodó zsidó ... a pecsétemet felbontotta, mely törvénytelen és vakmerő cselekedetét én meg akarván tudni . . . érette küldtem háromszor és csak harmadik parancsolatomra jelent meg, . . . kijelentette, hogy több jószága és pénze lévén őnéki, mint én nékem. Parancsoltam néki, hogy azonnal az kulcsával jöjjön fel a pincébe, hogy újra pecsételjem le azon borokat, de ő teljességgel megátalkodván, fel nem jött. Én pedig magam mellé vévén Molnár Sámuel, Horváth Ferenc és Király János (aki egyszersmind lakatos) Tanácsbélieket, az zárját felbontottam, felbontván, ezen fent nevezett borhoz értő Tanácsbéliek által, délelőtt az borokat megkóstoltam, s tanáltak négy-négy vasabroncsok alatt lévő tíz ántalag essencziákat, úgy hat fa abroncsos ántalagokat és 9 egész hordót, mely után a pincére magam lakatját tévén, azon belső ajtót le is pecsételtem. ... Ez már bizonyos lévén, hogy Miskolcon csinált kövér borok Miskolcról pedig csavarogva utat veszteni kívánván Mikóházára, s Miskolcról Újhelybe bé lopott borok . . . Minthogy Ő Felségének és az tekintetes Nemes Vármegyének Determinatioja szerint is Pinkesz Deuts a borkereskedéstől el van tiltva ... a borokat a törvény értelme mellett általam eladatni kegyeskedjék."

24 A miskolci és hegyaljai borkereskedés közös gondjairól a két vármegye többször közösen hozott határozatot, 1831-ben a következőként: „ . . . Az északi borkereskedés, mely hajdan virágzott, s a bort termesztő vidékeknek, és jelesen megyénknek is akkoriban gazdag jövedelmű, most pedig már csak szomorú emlékezetű pénz kútfeje volt, régebben megcsökkent, s csaknem egészen elzárattatott. ... A bor termesztés és kereskedés útján való pénz szerezhetés csatornái kiszáradása, adózó népünknek, szőlők míveltetéséből és borkereske-