Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)

Hőgye István: Miskolcra vonatkozó iratok, adatok a zempléni levéltárban 1703-1872

hetne, de az eltöltött három évtizedes kutató munkám nyomán is több száz érdemi adat, melyek előkerültek, megérdemlik, hogy a jövőben felhasználják, beépüljenek a városról írt tanulmányokba. A vizsgált korszak előtt is, a XVII. században sok adat van a miskolci vásárokra siető vásározók panaszaival, az utak állapotáról, a lúci rév, körömi, gesztelyi híd használatáról, amelyekről viszont a miskolciak panaszkodtak a Zemplén megyei hatóságoknál. Miskolc úgy is megjelenik a zempléni iratokban, mint Borsod vármegye székvárosa, ahová megyei döntésekre hívják a zemplénieket, ahol intézik a két megyében is birtokló nemesek ügyeit. Már korábban is állandó gazdasági és kulturális kapcsolat volt a város és a Hegyalja híres települései között, melyeknek konkrét megnyilvánulásait csak a vizsgált korszakra vonatkoztatjuk a következőkben. Az adatokat, forrásokat nem szoros időrendben, hanem tematikai csoportosításban adjuk közre, ill. soroljuk fel, így egy témában kutató együtt találja meg a használható adatokat. Gyakran, főleg a meg-megismétlődő feljegyzéseket csak soroljuk, vagy utalunk levéltári jelzeteikre, máskor az érdekesebbeket, újszerűbbeket elemezve, vagy terjedelmesebb szövegközlésben ismertetjük. Miskolc földrajzi fekvésénél fogva közel volt Dél-Zemplénhez, a Harangod vidékéhez, a Taktaközhöz és nem túl messze a híres Hegyaljához, ezért is van annyi gazdasági vonatkozású hír a zempléni levéltárban erről a kölcsönhatásról. Borsod vármegyének közigazgatási központja lévén, Miskolcról indultak a leiratok, akár a vármegye, akár a fő hivatalok, főispán, alispán, főszolgabírók, akár a városi főbíró átiratban kívánt tudatni fontos dolgokat, ide érkeztek vissza a zempléni válaszlevelek, döntések. A hivatali kapcsolattartásnak 100 és 100 emléke maradt, hiszen elküldték megkeresésüket, meghívásukat a mindenkori megyegyűlésekre, tisztújító közgyűlésekre, különféle bizottmányi összejövetelekre. Közös, egyeztető véleményezésre történtek levélváltások országos kérdésekben, pl. adóügy, adóterhek, katonai beszállásolások, létszám biztosítások, természeti csapások, árvizek, éhmségek, járványok leküzdésére. Sok-sok irat maradt a Rákóczi-szabadságharc gazdasági, katonai támogatására, a két megyének és Miskolcnak intézkedéseire, a terhek arányos megosztására, a hadi utak közös karbantartására, a fejedelemnek a városból tett intézkedései, a zempléni hajdútelepek rendszabályozására, egyéni sérelmek elbírálására, különféle megoldására. Az évszázadok folyamatában megfigyelhető Miskolc és a két megye azonos, egyeztetett álláspontja a legfontosabb terményekről, élelmiszerekről, húsról, borról és vásári árusok termékeiről. Az egymásnak átküldött limitatiokban az árazonosságok, de az árkülönbségek is megfigyelhetők, pl. Miskolcon és a hegyaljai városokban mindig drágább volt az élelmiszer, a kenyér, a hús, mint a Miskolc környéki és a dél-zempléni helységekben. Ezeket az árjegyzékeket szinte minden évben azonos tételek feltüntetésével megismételve, vagy módosítottan, hol csökkentve, hol emelve mindig megküldték egymásnak, bennük külön megjelölve a miskolci árakat. Az árszabások tanulmányozása elengedhetetlen a céhes kézműipar történetére vonatkozó kutatásoknál, hiszen tájékoztatást adnak az életmód, az öltözködés, egyes iparágakban előállított termékek, méretek, felhasznált nyersanyagok mennyiségére, minőségére stb. Az