Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)

Gyula Éva: Helyek és helyszínek egy kora újkori mezővárosban. Miskolc topográfiája a 16-17. században

Szentgyörgy promontórium alatt lévő Avas nevű ligetes erdő aljába, s ott egészen napnyugtáig rejtőztek, hogy az áldomást késleltessék"'

291 A templom és torony azonban nemcsak szent hely, illetve a közélet fóruma volt a kora újkori Miskolcon, hanem a városfalakkal nem rendelkező város lakói biztonságát szolgáló egyetlen erődített hely is városban. Ami a kulcsos városokban a vártorony és bástya volt, ezt a funkciót a mezővárosban a középkori monumentális templom töltötte be, itt őrizték az ellenséges katonák betörésének és fosztogatásának állandó veszélye miatt a miskolciak értékeit, mivel „ez mostani változó időben az szegénység az prédálók és tolvajok miatt kicsiny javacskájokat magok szállásán nem tarthatják, hanem az templomban", amint a Városkönyv írja 1681-ben. Ekkor ugyanis a templomban őrzött élelmet, a búzát, szalonnát Kerékgyártó-Lakatos István ellopta, mivel „bűnös városunknak szolgája lévén és harangozója, kezében járván a templom kulcsa, tudta is, lakatos lévén, állapotját az templom zárjainak, s akkori szolgalatjában is levén", így követhette el „jó hajnalban" a szentségtörő tolvajlást, melyért halálra ítélték.

292 De nemcsak tolvaj fosztogatta a templomba rejtett értékeket, hanem a katonaság is. 1685-ben a templom melletti harangtorony szinte ostromot állt ki egy nem túl gyakori, de a 17. századi rendi küzdelmek mindennapjaira igen jellemző eset alkalmával. „Május 7-én az szendrei kapitány, nemzetes Ragályi János uram seregestül, németekkel együtt beütvén városunkban, a városban feles gyalog kurucok lévén, egynéhányat közzülök levágatván, feleset közzülök elfogván, egynéhányan a toronyba szorulván, az németek ostromolván az tornyot, azon alkalmatossággal az templom ajtaját sarkából kivévén, száma nélkül sok ládákat felhasogatván, hasonlatosképpen az scholát, parochiákat. Feles pincékkel együtt kimondhatatlan sok károkat tettének mind városi, mind külső embereknek."

292. Az egymással szemben álló királyi és kuruc seregek hadszíntérré változtatták a mezőváros területét, s erődszerű egyházi építményeit valódi erődítményként használva szinte várostromot vívtak a város szent helyein. A templom, mint a vallás és közélet centruma az egyházi büntetéseknek, a nyilvános bűnbánatnak, az eklézsia megkövetésének is színhelye volt. A processzus helye a templom fekete széke volt, amely színével is a bűnbánatot festette le, akárcsak a fekete ruha, amelyet a megkövetőnek ilyenkor viselnie kellett. 1650-ben a templomfosztogató (illetve polgártársait meglopó) Lakatos Andrásnak kellett pár évi bujdosás után az eklézsiát megkövetni: „négyszer fenn állván az fekete székben és köntösben, városunkban szabados lakása engedtetett" ,

294 1626ban a Szerafi udvarában lakó Szabó Gergelyt találták borlopásban, ezért kapta „méltán való büntetését az ecclesia követésben, úgy mint két vasárnapi felállásban azfe291 ...non, ut ad consignandum et subscribendum litteras, bibendumque mercipotum eo venissent, ac comparaissent, immo maximis iisque amaris fletibus et lacrimiis super premissa vinea eorum venditioni /actis, in et ad radices nemoris Avas nuncupati, subtus promonthorium oppidi Miskolcz Szent György nuncupatum aufugissent, ibidemque sese abscondissent, usque ad occasum solis et absolvationem mercipotus moraturi. B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/a. 8. köt. 115-116. p. 292 SZENDREI J. 1866-1910. III. köt. 534. p. 293 SZENDREI J. 1866-1910. III. köt. 538. p. 294 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 1. köt. 283. p.