Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)

Gyula Éva: Helyek és helyszínek egy kora újkori mezővárosban. Miskolc topográfiája a 16-17. században

a város és elitjének középkori eredetű kegyúri jogához is kapcsolódott, túl azon, hogy a reformáció a város polgárait, a kommunitást, városigazgatást és az egyházat is szorosan egybefonta. Tibót Zsigmond possessionatus nemes, akinek Miskolcon a 16. század eleje óta a templomtól nem messze, a Meggyesalján udvarháza, zsellérei voltak, ezért kérhette a város tanácsát 1655-ben, hogy „engedné meg őkegyelme szerelmes magzatjának temetése, hogy lenne az templomba, mellyet megengedvén, őkegyelme is ígérte magát, hogy az deákok éneklő helyének egy becsületes chorust építtet maga költségivei".

285 Miskolczi Ambrus deák már a 16. század végén ide temetteti feleségét, Illavölgyi Katalint és fiacskáját, epitáfiumos sírkövet állíttatván nekik latin nyelvű verssel és címerük faragványával.

286 Címeres epitáfiumos sírkővel jelöli meg férje sírhelyét 1642-ben Bakos Balázs felesége is a templomban, melyet a templom külső fala még a 20. században is őrzött.

287 A sírkőbe vésett címer alsó mezejében az osgyáni Bakos címer látható: szőlőtőkére támaszkodó kecskebak, míg a felső mezőben egy szárnyas saskarom. Az epitáfium miskolci Bakos Balázst mint a katonai ügyekben jártas, a város dolgait nagy körültekintéssel intéző és az egyházat illetően is érdemeket szerzett férfiút örökítette meg, aki 80 éves korában távozott az égi honba. A középkorban a nemesi elit gyakrabban választotta a környékbeli kolostorokat temetkezőhelyül, de ezek pusztulásával és a reformáció terjedésével a miskolci református templom az új vallás híveinek koporsóját is befogadta. A város hegyének bokros-erdős oldala már a középkorban hordozott bizonyos szakrális jelleget egyházi intézményeivel, ezt erősíti, hogy a templom oldalában a 17. századi forrásokban feltűnik a Jézus kútja nevű hely (1670), amely nemcsak kút, hanem viszonyítási pont is a templomtól nem messze, ezen felül ugyanis három sorban pincék sorakoznak a hegyoldalban.

288 A hegynek a város felőli, északi oldala, az Avas is csak a 16. század végétől fordul elő az írásokban,

289 s csak 1660-ban nevezik először Avas-hegynek, amikor Csiszár Anna, Gauza Péter házastársa tiltakozik, mert rokona, Ballá János tudta nélkül eladta ősi örökségét, köztük „tapolcai hegyen lévő szőlőjét, mint pallagot, az miskolci Avas hegyen lévő pincéjével együtt",

290 addig csak a déli, szőlőtermő oldalát hívták Szent György-hegynek. A Szentgyörgy szőlőhegy és az Avas fákkal benőtt oldalának viszonyát jól illusztrálja egy történet, melyet a vármegyei jegyzőkönyv őrzött meg 1665-ből. A főszereplő egy testvérpár, akiknek ősi apai örökségét, egy csabai szőlőt, anyjuk és mostohaapjuk, Szabó Katalin és Kovács Márton eladott egy miskolci embernek. Amikor az adásvétel aláírására és az áldomáspohárra került volna a sor, az árvák „keserű könnyeket hullatva kimenekültek a 285 SZENDREI J. 1866-1910. III. köt. 520. p. 286 GYULAI É. 1994. (A miskolci Avasi) 287 SZENDREI J. 1866-1910. II. köt. 236-237. NOVOTNY Gy. 1982. 288 GYULAI É. - TÓTH P. 1993. 40. p. 289 Uo. 41-42. p. 290 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/c. X. III. 260.