Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)

Gyula Éva: Helyek és helyszínek egy kora újkori mezővárosban. Miskolc topográfiája a 16-17. században

A templomnak és környékének képe és a város életében betöltött szerepe nemcsak a torony felépülésével módosult, hanem azzal is, hogy a katolikus kápolnák egyikét bejárattá alakították át, illetve a templomot és a körülötte létesített középkori eredetű temető a városhoz hasonlóan körbekerítették a török és a rendi küzdelmek seregeinek esetleges támadása ellen. 1649-ben ismét csak a templom és környéke a helyszíne a város újabb állatásának Kecskeméti István és Eötvös János felperesek miskolci nemesek elleni perében: „1649. Pünkösd innepe napja tájában az alperesek Miskolc városának határában lévő nagy Templom cintermében és palánk kerítésében ezen felperesek ellen, mint nyilvánvaló gonosztevők ellen, az város népét megállatván, a felpereseket rút, illetlen, gyalázatos szókkal diffamálták, ezt mondván: hogy az új harangra mázsa számra rendeltetett rézben magok számára elloptanak, cseréltenek azon, rézmozsárokat hozván magoknak, és azon harangra rendeltetett költségbül is magok számára ruházatra való posztókat és egyebeket vásárlottanak."

281 Nemcsak a városi gyűlések, hanem bíróválasztás is folyt a templomban. „1679. Szent György nap tájban, amidőn ex praxi antiquitus observata (régi szokás szerint) Miskolc városának lakosi főbírót akartak választani, Dőry Bálint azon tisztnek elviselésére választatván... távollétében, ugyan ottan a választásnak helyén, úgymint az miskolci templomban, holott is akkor az begyűlekezett nép megrekesztetett".

282 Bár a templom, mint helyszín fontos szerepet vitt a város egyházon kívüli közéletében, az emberek képzeletében igen erős volt szent hely jellege, de nemcsak a templomtérnek, hanem a kerítésen belüli területnek is. Ezért válthatott ki nagy felháborodást a város közvéleményéből egy igencsak „profán", sőt bűnös, szentségtörő cselekedet 1672-ben: „Simon és Júdás apostolok napja ünnepe tájában (október vége) a miskolci templomnak kerítésén belől, nemzetes Dőry András uram minden igaz ok nélkül, mint sacrilegus (szentségtörő), kezében lévő fejszével Poroszlai Mártonnak edgyik karját ketté vágta, úgy, hogy az csontja is kettészakadott volt. Azon sebben feküdt fél esztendeig, és csaknem megholt miatta, sok kínokat és nyomorúságokat kelletvén szenyvedni, holott azért, ha szintén más valaki cselekedte volna is Poroszlai Mártonon abbéli vérontást, még peniglen az Szentséges hely határán belől, Ökegyelmének, mint bírónak kellett volna ártatlan vér ontásában pártját fogni" 283 1679-ben a Szent György napi bíróválasztáskor mind a választás napját, mind helyét szentnek nevezve jegyezték be a Városkönyvbe: „ez mai szent napon az Istennek házában, a templomban... Datum Miskolcz in Sacro loco (szent helyen), videlicet in Templo Dei (az Isten templomában) Die 23. [Március] 28A

„ A hely szentsége, közéleti funkciója mellett a templomnak volt bizonyos reprezentatív jellege is, amely szorosan összefüggött a vallásgyakorlattal, istentiszteletekkel, illetve azzal, hogy a templombajárás kötelező és általános gyakorlata során a templomi ülésrend és társadalmi státusz szorosan összefüggött, saját szék, ülés birtoklása komoly presztízst feltételezett. A templom eme reprezentációs feladata a templomba való temetkezésben csúcsosodott ki, ez egyben 281 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/a. 6. köt. 708-709. p. 282 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/a. 9. köt. 561. p. 283 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501 /a. 9. köt. 69-70. p. 284 SZENDREI J. 1866-1910. III. köt. 532. p.