Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)

Gyula Éva: Helyek és helyszínek egy kora újkori mezővárosban. Miskolc topográfiája a 16-17. században

nyújthatott biztonságot a gyűlésező nemeseknek, amelyet Miskolcon nem élvezhettek, hiszen a diósgyőri vár a hódoltság korában megszűnt valódi földesúri rezidencia és végvár lenni, hiszen még a váraljai mezőváros, Diósgyőr védelmére is elégtelen volt. A vár már a 16. század második felében megmdul a romladozás sőt enyészet útján. 1588-ban Révay Ferenc kamarai igazgató jelentésében azt írja, a diósgyőri vár közepesen erődített, tetőzete felújításra szorul, s az egykor csodálatos szépségű királyi épületek omladoznak.

242 1632-ben is leírást készítettek a magyar királynak a felsőmagyarországi várakról, ahol az hegyek lábánál épült egykor csodálatos királyi vár, Diósgyőr pusztulását fájó szívvel szemlélik, pedig egykor királyi vadászatok színhelye volt, ahol a belső várat maga Mária királynő építette ki, és Mátyás is alakította, körbekerítette.

243 A leírás szerint 1632-ben még megvan a gyönyörű kápolna, és a négy torony, melyeket valaha színes cseréppel borítottak (versicoloribus tegulis). A 1668. szeptember 13-án a vár főkapitánya levélben értesíti a felsőmagyarországi főkapitányt arról, hogy a vár folyosójának kőboltozata beszakadt, s ezzel szinte lakhatatlanná lett az egykor fényes palota. „A tegnapi napon két csatában (=részben) rettenetes rútul leszagadott az várunknak kőből való folyosója, nagy szép faragott kövekből. Azért, kegyelmes uram, hogy lakhassuk, még nem tudom... A vár kőfolyosója nem tartozik szinte annyira építetni, ha az őköt urai nem építik." Az 1660-as években Pap János diósgyőri főkapitány kemény hangon kéri a zálogbirtokosokat arra is, hogy újítsák fel a vár hídját. Szepessy Pál, az egyik alzálogosító így válaszol a felhívásra: „értem a dolgot, és nem múlik rajtam, sem az építésben, csak más is nyúljék hozzá az ő részéről. Nem bitangotn az győri portiont, és az én számomra való résznek építése nincsen es elfelejtve nálam... felmegyek az híd meglátására, menni fa és munkás kévántassák hozzája."

244 Diósgyőr mezővárosát a leírás szerint is palánkkal (palanka) vették körbe. Bár a várban katonaság állomásozott, sőt a zálogbirtokosok egyike-másika lakóhelyként is használta a 17. században, a középkori királyi vár végleg elveszítette középkori fényét, jelentőségét, s csak egykori dicsőségének jelképeként romladozott a Bükk lábánál. Az uradalom adófizetőinek szemében egyre kevésbé volt a földesúri hatalom megtestesítője, ők is inkább régi királyi-uradalmi rezidenciaként tekintették. Jellemző, hogy Miskolc „felső" vége a Diósgyőr felőli határ volt, s Diósgyőrből Miskolcra „lefelé", Miskolcról a várba „felfelé" vezetett az út. 1665-ben a diósgyőri főkapitány a várból Miskolcra küldi embereit: „tíz szabad legények jüttenek vala bé az végházba, azokat küldöttem vala alá", majd az elfo242 Diosgeor et Sijrok. Arces istae pro earum statu videntur utique mediocriter esse tnunitae, nisi quod tecta in Diosgeor reficienda sunt, uti quidetn possessoribus eins commissum est. nisi enini ilia restatirentur, pitlcherrinia aedificia regalia ruent et collabcntur. REVAY F. 1588. 44. p. 243 Non diffiteor clementissime Domine, quin elegantissimam situ et operis hanc arcem cum dolore quodani animi aspexerim. Nihil ilia elegantissunum, si pristino in nitore cultuque foret, gloriosissimum ducorum Hungáriáé rcgum opus, ad delicias venationum et animi oblectationem etiam structa in planissima valle ad radicem montium. Arx interior Mariam reginam fert auctricem, opus sane tanto proncipe dignum formavit earn cinxitque rex Mathias. B.-A.-Z. m. Lt. IV. Borovszky cédulák. Diósgyőr. (Descriptio Hungáriáé Superioris. 1632. febr. Wien, K. u. R. Haus-, Hof- und Staatsarchiv. Hung.) 244 MOL P 71 (Csáky es. lt.) Fasc. 264.