Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)

Gyula Éva: Helyek és helyszínek egy kora újkori mezővárosban. Miskolc topográfiája a 16-17. században

kapcsolatosak. A prédikátor fiának, Hevessy Dánielnek egykori miskolci kúriája 1649-ben egy vármegyei vizsgálat során már Miskolczi Gergely tulajdonában van a Piac vagy Derék utca keleti végén (in orientait fine plateae Piacz aut Derek Ucha nuncupatae), amely mellett a Szinva délről folyik el. Ennek a kúriának az udvarán a 17. század elején csatornát építettek a Pece és Szinva között, amely a Szinván létesült (1649-ben már a Dőryek tulajdonában lévő) háromkerekű malomhoz vezetett, lehetővé tévén annak működését, úgy „hogy az Szinva vízfolyást deszkával rekesztették meg, és úgy bocsátották az Peczére az Szinvát". Erről a vízműről 1649-ben így vallottak a tanúk: „az Miskolczi Gergely udvarán (ki annak előtte Hevesi Dániel deáké volt) az mely vízfenék avagy vízfolyás az Pecze nevű vízárokra az Szinvárul azon udvar közepin által-keresztül kimegyen, régenten szabad járó rév, út, vízfolyás és általjáró hely volt, és mikor az alsó malomnak gátját és zúgóját csinálták, arra szokták volt mindenkor folyásából az Sziniva vizét kibocsátani." Ezt más nemesi telkén átvezetett és sövénnyel elkerített csatornát azonban az 1640-es években a tulajdonos illetve a házat és telket „zselléri módon" (more inquilinario) bérlő nemesek, Thury János és Ferenc elzárták, s így a „malomnak régi megülepedett gátját kellett az malom gazdáinak elvágatni, az Szinva vizét arra bocsátani". Ugyanakkor a csatornán való régi szabad átjárást is akadályozzák a telek bérlői, pedig „azon udvaron általjártunk szekérrel, mind az felül kerítve volt, az sovén mellett jártunk elől az folyáson, mely ugyan szekérút volt bizonyossan".

2X3 A malomtulajdonos Dőry István és Miskolczi Gergely közötti per nemcsak az egyetlen forrás arra, hogy az újkor elején Miskolcon a két városrész vizeit összekapcsolták a város belterületén, hanem a vízhasználat korabeli szabályozatlanságára is rávilágít, nemkülönben aláhúzza azt a tényt, hogy a malom működtetése sokszor a település teljes vízrendszerére hatással volt. A víz nemcsak a malmok miatti állandó áradásveszéllyel, a vágóhíddal jelentett fenyegető veszedelmet a város lakóinak épségére és egészségére, hanem azzal is, hogy a hulladék, szemét, trágya lerakóhelye volt. 1682-ben a Városkönyv bejegyzése szerint ez éppen az egyház malmának okozott kárt. „Ennek előtte való esztendőkben nem kicsiny kárával lévén a parochiánknak, az udvarokról a Szinyva vizére való ganéjok hordattatása... azon malom néha-néha láttatik teljességessen elromolni és veszni kiváltképpen a téli esőfzéjssekben, mert gyakorlatossággal a ganéj a malom alatt megtolyódik és a malomnak is a folyóvize az udvarokon igen megszorítódik."

214 1658-ban Dőry Lénárd és az alsómalom többi tulajdonosa „prohibealtatják Miskolc várossának minden lakosit, hogy a városson aláfolyó Szinva nevű vizében és az Pecze folyások árokjaiban szalmát, morvát, polyvát és egyéb ganéjokat bele ne hányjanak és hányattassanak, és azon malomnak és gátjainak per hoc kárt ne tegyenek."

215 A sok ágra szakadt Pece nevében is hordozta a patak szemétlerakó, szennyvízelvezető funkcióját, hiszen ez a szó nemcsak kutat, csatornát, mocsaras helyet, hanem szennyvizet is jelent. A csatornázást, víztisztítást nem ismerő 213 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/d. XVIII. II. 60. 2« B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 1. köt. 1682. jan. 20. 215 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/c. X. III. 215.