Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)

Gyula Éva: Helyek és helyszínek egy kora újkori mezővárosban. Miskolc topográfiája a 16-17. században

középkori, újkori városok képéhez elszakíthatatlanul hozzátartoztak a város lakói, az udvaron tartott állatok és egyéb gazdasági tevékenységek szennyétől mocskosan és egészségtelen szagot árasztva hömpölygő vizek. Érdekes, hogy ezek a vizek - valószínűleg tisztább időszakaikban - még fürdésre is alkalmasnak találtattak a 16-17. században, főként a gyerekeknek. 1649-ben a 80 éves Forgó János nemes személy mondja el, hogy az említett Pece-Szinva csatornában „gyermek korában ott fiiröttek és akkor is ott járt ki az út és a vízfolyás".

216 A kora újkori források alig szólnak a miskolci utcák, utak karbantartásáról, ezért becses adat a Városkönyv 1672-es bejegyzése a Cikó utca javításáról. „A Czikó utcának az úttya régtől fogvást elbomló és romló lévén a szertelen való essős idők miatt, úgyannyira, hogy sem ember, sem marha szabadosan nem járhatta, ahhoz képest meg akarva építteni, atta a BfecsületesJ Tanács Túróczi Szabó Miklós uramnak rétét, földét, szabadosan bírja maga és successora, megrakván gallyal és ahhoz tartozó töltéssel, tárcsa és gyarapítsa fogyatkozás nélkül."

217 A bejegyzésből kitűnik, hogy a (mellék)utcák vízmosta mélyedéseit és az egész utcát vesszőkkel töltötték fel és borították be a kátyúk és pocsolyák ellen. Még a főutca kövezéséről sem szól forrás. A tűz A víz a város természetföldrajzi sajátosságai miatt azért is jelenthetett örök veszélyforrást, mert a Szinvára épített malmok egységes vízrendezés nélkül létesültek, de a középkori és újkori városok másik ellensége, a tűz is formálta a város történetét. A kora újkor legnagyobb tűzvészét a város 1672-ben szenvedte, s ez a katasztrófa új időszámítás kezdete lett a mezőváros saját kronológiájában, amint a város 1544-es törökdúlása és felégetése is. Az új és idegen állami és földesúri hatalom bemutatkozása Miskolc városképét igencsak megváltoztatta az épületek felégetésével. Miskolc égését még a kortárs krónikás, Tinódi Lantos Sebestyén is megénekelte (Az szálkai mezőn való diadalról): Minap Mehmet basa szóla terekeknek, Hogy vagy gyorsasággal véle készülnének. Oly igen haragú tt az szegin pórokra, Hogy meg nem hódolnak szolgálni Budára. Nyolcezerén kiszálla ő az Rákosra, Rabolni indula az neves Miskolcra. Didá, felégeté Miskolcnak varasát, O mind felrabolá jórészt tartományát, Onnat ő elhoza négyezör rabokat, Kikkel ő hajtata szántalan barmokat. 2»

6 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/d. XVIII. II. 60. 217 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 1. köt. 363. p.