Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)

Gyula Éva: Helyek és helyszínek egy kora újkori mezővárosban. Miskolc topográfiája a 16-17. században

A szőlőhöz, a tőkék sorához szorosan hozzátartoztak a művelést, gazdálkodást szolgáló utak, mezsgyék és szedőhelyek. A szedőhely a szőlő melletti területen létesült szabad hely volt, ahol a gazdálkodás eszközeit tartották, szüretkor a borkészítés első fázisát, a taposást végezték, de kisebb épületet is húzhattak rá. 1688-ban Seres György Ballá András özvegyétől a Bábonyibércen vesz zálogba egy „szőlőt minden hozzátartozandó pertinentiákkal együtt: szedőhelyével és aljával".

171 A 18. század elején, amikor a Szepessy család négy szőlejét a Nagyágazat promontóriumon a vármegye megbecsültét!, „régi bevett praxis szerint szilvássait, allyait, tetejeit, két oldalait, ültetésre készített árkait" is megvizsgálják és beszámítják a szőlő értékébe.

172 1661-ben Dőry Ferenc tiltakozik a vármegyénél Dőry István özvegye ellen, mert 1636-ban atyafiai a szentgyörgyi „Boldogh nevű szőlőjének szedőhelyét, az parochiális szőlő felének alatta árkokkal felásattatták, és egészen szőlővel beültettették... semmi szedőhelyet nem hadtanak. Sőt mostan is azon Boldogh nevű szőlője azon szedőhelye nélkül destituáltatik".

173 A szedőhelyhez szekérút is vezethetett, hiszen a szőlők termését kádakban, hordókban hozták le a hegyről. 1699-ben tanúk emlékeznek arra, hogy a Középszer szőlőhegyen néhai Szendrei Márton tiszteletes szekérutat engedett néhai Dőry Ferenc szőlejének szedőhelyéhez.

174 1666-ban, amikor a vármegye a Boldisár család szőleit megosztja az örökösök között, úgy határoz, hogy „az szedőhelyek és feljáró szekér- és gyalogutak őkegyelmek között communisek legyenek".

175 1586-ban János deáktól a diósgyőri vár provisora 4 gönci hordó bort vitetett el miskolci szőlőjének szedőhelyéről,

176 ami azt igazolja, a szedőhelyen bortárolót is építhettek. A hegyoldalba telepített szőlőkön keresztül a szőlőkhöz vezető utakat, a szőlők elválasztó mezsgyéit gyakran használták gyalogútnak is, távolabbi helyek gyorsabb megközelítésére, így a Szentgyörgy promontóriumon keresztül Csabára, Tapolcára lehetett jutni. Szepessy István is tiltakozik emiatt: „a nemes vármegyétől tilalomlevelet vettem szentgyörgyi szőlőm mesdéjének nem szabad voltárul, azhol is immár ollyan utat nemcsak az igaz mesdén sőt még az szőlőmben is csináltanak nagy kárommal, nemcsak azok tartván arra uttjokat, akiknek szabad volna, hanem mindenki, valakik tapolcai, csabai és távolabb való szükségére járnak-kelnek" ,

177 A határban a középkor óta ismert a szántók, rétek, legelők és szőlők elkerítése, egyrészt távoltartandó az állatokat, másrészt a tulajdont megjelölendő, s ezek a vesszőből font kerítések, porgolatok a határ képének is meghatározó elemei. 1632-ben a vármegye statútomot hoz a „közönséges tilalmasok, úgymint szőlők, búzák és annak porgoláti és kerítési és rétek dolgában", mely szerint 1 forint bírságot köteles fizetni Miskolc bírájának, akár nemes, akár hajdú, akár paraszt ™ B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/a. 13. köt. 304. p. 172 B.-A.-Z. m. Lt. XIII-14. XXVII/26. 173 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/a. 174 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/c. XII. 17. 1

75 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/1. 5. köt. 496. 176 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/c. XVIII. V. 28. 1

77 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/d. X. I. 60.