Levéltári Évkönyv 7. (Miskolc, 1994)

A RÉGIÓ GAZDASÁG-, TÁRSADALOM- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Udvari István-Viga Gyula: Jobbágyi kötelességek és életmód Zólyom megyében a 18. század derekán

pénzen váltották meg.

24 Nem lehet itt feladatunk a feudális szolgáltatások és jogállások tárgyalása, tanulmányunkban csupán azokat a szolgáltatások tárgyaljuk amelyek - meggyőződésünk szerint - a jobbágynépesség XVIII. századi életmódjára, tevékenységi formáira világítanak rá. így külön tárgyaljuk a földművelés és az állattartás, az iparűzés és az ipari üzemek kérdéskörét, az ezeket össze is kapcsoló fuvarozást, az árucsere és a jobbágyi bérmunka lehetőségeit. Vizsgálatunk történeti-néprajzi közelítésű, s elsősorban olyan „hosszú metszetek" kiemelésére törekszik, amelyek a felföldi népesség életmódjának huzamos időn át jellemző elemeit, a tradicionális műveltség alapvető meghatározóit jelentették. Zólyom vármegye 18. századi mezőgazdálkodásáról Forrásunk igen szűkszavú hagyományos mezőgazdálkodás, különösen a földművelés vonatkozásában. Mivel Zólyom vármegye területe viszonylag kevés helyen adott lehetőséget a földművelő majorsági üzemek kialakítására, így a hagyományosnak nevezhető robotszolgálat is csak a jobbágyterhek kisebb részét képezte. Zólyomváralja, Hajnik, Szenice, Lehota, Alsó- és Felsőmicsinye, Garamszeg, Rákóc magánföldesúri, Zólyom, Zólyomlipcse és más települések kamarai majorjaiban a jobbágyok szántottak, vetettek, trágyát hordtak, kaszáltak, arattak, szénát gyűjtöttek, gabonát hordtak be - vagyis a földműves munkát mindegyikéből részt vettek. Pl. Brusznó jobbágyai a kamara zólyomlipcsei uradalmában szántottak, vetettek, kaszáltak, gyűjtöttek, arattak, a gabonát a földesúri csűrbe hordták, és az uradalom földjeire hordták a jószágállomány alól a trágyát. (Az utóbbi minden település szolgálatában szerepelt.) Radvánszky István szenicei jobbágyai évente fejenként 3 napot szántottak, 1 napot trágyát hordtak, s 2 aratót adtak a gabonabetakarításának befejezéséig. A Radványi-fivérek jobbágyai Malachón - a telek nagysága szerint - adtak aratót 6-16 napra. Rákóczi János rákóci jobbágyai (negyedtelkesek) 3 napot robotoltak, Murány várának (Gömör vm.) rákóci jobbágyai pedig 12 kapást tartoztak adni 1 napra. A fenti adatok csupán annak megállapítására alkalmasak, hogy a vármegye területének nagyobb részén a jobbágyi robotszolgálat súlypontja nem a földművelés szolgálta, s az alábbiak önmagukban is a jobbágymunka jellegzetes, peremterületi formáját, egyben a tradicionális életmód sajátos típusát rajzolják meg, ami alig hasonlítható a síkvidék feudális termelési módjának formációjára. Ennek tanulságait a történeti néprajznak is sokféle módon kell még végiggondolnia. Kétségtelen ugyan, hogy ez az életmód a felföldi megyék szlovák, ruszin falvainak volt sajátossága, de nem választható le a történeti Magyarország egészének komplex történeti-gazdaságtörténeti kutatásáról és műveltségének modelljéről sem. ^Mutyova - a korábbi vadászat megváltásaként - 6 őz helyett 6 dukátot, 2 karvaly helyett 2 dukátot fizetett, de fizettek a pálinkafőző üstnél végzett szolgálatok megváltásáért is, valamint kakaspénzt (kappanpénz) adtak a földesúrnak.