Levéltári Évkönyv 7. (Miskolc, 1994)

A RÉGIÓ GAZDASÁG-, TÁRSADALOM- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Udvari István-Viga Gyula: Jobbágyi kötelességek és életmód Zólyom megyében a 18. század derekán

ges földművelés jellemezte: rozs, árpa, zab, burgonya, káposzta és hüvelyesek teremtek meg.

11 u. József idején a mezőgazdaságilag hasznosítható terület 217 629 hektár volt, az úrbéri szántó 11 096 hold, az úrbéri rét pedig 11 732 kaszás (= kis hold).

12 A 2537 jobbágytelek átlagos területe 5,89 hektár - ez kb. fele Bars, Liptó és Trencsén vármegyék jobbágytelkeinek.

13 A gabonavetés területe (1780) 7379 hektár volt, ami rendkívül alacsony a felföldi megyékhez viszonyítva is, termésátlaga pedig hektáronként 6,02 hektoliter volt. A gabonafélék között a zab dominált, az árpa és rozs vetésterülete együttesen alig haladta meg a zabét, a búzáé pedig kb. fele volt a rozsnak vagy árpának.

14 Az egy főre jutó gabonatermés egy mázsa alatt volt, s még a piacközpontok is behozatalra szorultak gabonából,

15 a felföldi bányavárosok a legnagyobb gabonafelvásárlók voltak. (Lásd alább.)

16 Az északi megyerészek különösen gyenge adottságúak voltak, s bizonyára Zólyom megyére is igaz, amit Bél Mátyás Liptóról és Árváról írt: a hegyvidéken árpából sütöttek kenyeret és zabot is kevertek közé.

17 A déli megyerészeken is kevés búza termett, a hegyes részek apró, köves parcelláit pedig még az erős erózió is rontotta.

18 A gazdaság másik fő ága az ipar, kézművesség két nagy vonulatot alkot; mindkettő meghatározó jelentőségű volt Zólyom megye népessége számára. Az egyik a föld gazdag ásványkincsének bányászata és feldolgozó ipara, ami a középkor folyamán is - relatíve - magas szinten szervezett volt, s jelentős részében a kincstár, az udvari kamara gazdálkodásához kötötte Zólyom vármegye jobbágynépét is. A másik nagy terület a sokféle háziipar, kézműves ipar, melyek - különböző fokon szervezve - nem csupán a városi-mezővárosi, hanem a falusi népesség számára is a megélhetés egyik alapja volt. A XVHL századi iparfejlődés fő mozgatói az erdős felföldi megyék többségében hasonlóak voltak: a művelhető földterületet nem lehetett tovább növelni az irtásokkal sem, s a relatív túlnépesedés a kézművesség fejlődésének kedvezett. A jobbágyok - a kis területű és alacsony terméshozamú gazdaságok mellett - különféle kézműves munkákat végeztek s azok termékeinek eladásával valamint alkalmi munkákkal jutottak a portiohoz szükséges adóhoz.

19 Ennek következtében nem csupán az egyes kistájak alakították ki sokféle specializálódás révén a maguk jellegzetes gazdasági karakterét, ami azután - a tájon belüli csere mellett felfűzte őket a szomszédos és távolabbi tájak kapcsolatrendszerére, hanem az egyes jobbágyi, családi üzemek is többféle, vegyes gazdálkodást végeztek. U

GrÜTTwald Béla 1891. 3-4.; Lovcsányi Gyula 1900. 1-2., 20. A táji adottságokhoz lásd még: EAS 5. 6-7-8. térképlapok. l2

Wellmann Imre 1989.12. térkép.; Rebro i. m. 180. l3

Wellmann i. m. 960. 14

Wr//mann i. m. 13. és 16. térképlap l5

Bácskai Vera-Nagy Lajos 1984. 266., 271. l6

Bél Mátyás 1984.145.; Viga Gyula 1990. 94-96. 17

Magda Pál 1819. 229.; Bél i. m. 126. 18

Udvari István 1991. 292. 19

Horváth, Pavel 1971.59-60.