Levéltári Évkönyv 7. (Miskolc, 1994)

MISKOLC IPAR-, KERESKEDELEM- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Dobrossy István: Miskolc társadalmának átalakulása, az ipar és a kereskedelem szerkezete 1929-1949 között

rüli számarányát jelentette. Hejőcsaba lakossága Miskolchoz viszonyítva elenyészően kevés, annak csupán 7,8%-át jelenti. Az ittlakók többségét a gyáripari munka foglalkoztatta. A Miskolccal történt egyesítés után, mégis hosszú időn keresztül folyt a perlekedés a függetlenség elvesztése miatt. Az indok elsődlegesen az volt, hogy Miskolc politikai megokolással de végülis mind Diósgyőr mind pedig Hejőcsaba jelentős kézműiparának elsorvasztására törekszik.

30 Gálffy Imre Miskolc polgármestre az 1945-ben végzett munkáról beszámolva az egyesítést ekként méltatta: „A belügyminiszter 114.227/1945/lTÍ-lO. sz. alatt kiadott rendeletében értesítette a várost, hogy Diósgyőr és Hejőcsaba nagyközségek, valamint a Görömbölyhöz tartozó Tapolcafürdő Miskolchoz történt csatolását 1945. január 1-i hatállyal beállottnak tekinti."

31 Miskolc területi megnagyobbodása egyrészt megteremtette egy nagyváros kialakulásának első tényezőjét, másrészt azonban szinte évtizedekre megszabta azokat a feladatokat, amelyeket a városnak meg kell valósítania, ha azt akarja, hogy az egyesítés úgy Miskolcnak, mint a hozzácsatolt községeknek sorsában az élet minden vonalán emelkedést jelentsen s az átcsatolt községekkel egyesített Miskolcból mielőbb valódi nagyváros születhessen.

32 Az új várost létrehozó döntésbe egyik település sem akart belenyugodni. Mind a Diósgyőr és Vidéke, mind pedig a Miskolc Járási Altalános Ipartestület egészen megszűnésükig tiltakozott az összecsatolás ellen. Oszip István Miskolc és B.-A.-Z. vármegyék főispánja 1945. márc. 30-án kelt levelében a Kamarát utasította annak kivizsgálására, hogy a Miskolchoz történt csatolás jelent-e hátrányt a két település iparosaira nézve, s ha igen, a hátrányok miben nyilvánulnak meg.

33 A közigazgatási döntés után másfél évvel, még sem a diósgyőri sem a hejőcsabai ipartestület nem fogadta el a „beállott helyzetet", testületüket nem kívánták megszüntetni, s nem is voltak hajlandók a miskolci ipartestülethez csatlakozni. A legnagyobb létszámú, közel 3000 iparost összefogó Miskolci Ipartestület azon az állásponton volt, hogy csatlakozzanak hozzájuk a két település iparosai, a hejőcsabai járási ipartestületet pedig meg kell szüntetni, s Miskolcon kialakítani az új járási ipari központot. A küzdelem aránytalan volt, hiszen Hejőcsabán 60 iparos, s a járás 23 településén is mindössze 510 testületi tag tevékenykedett. Ez a létszám egészült ki a Diósgyőr és vidéke Ipartestület tagságával. Idetartozott Bükkszentlászló, Bükkszentkereszt, Hámor, Ómassa és Répáshuta 47 iparosa, a diósgyőri központban 200 mesterember, valamint 150 segéd és tanonc.

34 Amiért figyelmet érdemelt a viaskodás pusztán az, hogy Nagy-Miskolc kialakítása nem jelentett önkéntes csatlakozást a résztvevők részéről. A kézmű iparosok éveken keresztül igyekeztek védeni önállóságukat, míg teljesen elve30 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201.15.080/1946. és B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201.455. doboz. 31

B.-A.-Z. m. Lt. XXI. 503/a. 4126/1946. 32

B.-A.-Z. m. Lt. XXI. 503/a. 4126/1946. 33

B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201.14367/1945., B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201.57347/1945. ^B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201.5.080/1946.