Levéltári Évkönyv 7. (Miskolc, 1994)

MISKOLC IPAR-, KERESKEDELEM- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Dobrossy István: Miskolc társadalmának átalakulása, az ipar és a kereskedelem szerkezete 1929-1949 között

szítették. 1950-ben megszűntek az ipartestületek, s a kialakított kisipari termelőszövetkezetek egészen más szervezeti struktúrába tömörítették a kézműveseket, ill. a különféle szakmák kézműves képviselőit.

35 2.3. Kis- és közévüzemek Miskolc iparszerkezetében A „kézműves", kézműiparos", „kisiparos" fogalmakon a 20. század első felében a kamarai ügyvitel, de a közmegítélés és a történeti szakirodalom is azokat a mesterembereket értette, akik saját gépeikkel és jobbára maguk állítottak elő főleg megrendelésre, de piaci értékesítésre is terméket, készárut. Miskolc kézműiparosságának több mint fele (a század bármelyik évtizedében) csak egyedül dolgozott, saját vagy bérelt műhelyben. (Ezeknek segítséget csak családtagjaik jelentettek.) Az iparosok mintegy 20-25%-ának volt tanonca, vagy segédje, 10-15%-ának több segédje, s mindössze 10-15%-uk volt az, aki több segédet foglalkoztatott. Az ipari vállalkozások közel 90%-a 5 főn aluli szerveződés volt. A „kézműiparos" elnevezés főleg rájuk, tehát az 5 főn aluli vállalkozásokra vonatkozott. Az 5—10 segédet, vagy munkást foglalkoztató vállalkozásokat a „kisipar" fogalomkörébe sorolták, míg a 10 főn felülieket már „középipar"-nak, „középüzem"-nek nevezték. A valóságban természetesen nem volt éles határ, mechanikus elkülönülés közöttük, s érthetően a kamarai statisztikák sem egyértelműek, amikor a kézműiparosok számát, vagy a kis- és középüzemeket kellett megadni, adataikat jelentésben összesíteni. így előfordul, hogy pl. a 2 tanonccal, 3 segéddel dolgozó lakatos megjelenik a kézműiparosok listáján és a kisipari vállalkozások között is, mint minősített kisüzem. Hasonló jellemző a „gyár" fogalomra, illetve tartalmának értelmezésére. „Gyárszerű üzem", vagy „gyár" Miskolcon (a fogalom valós tartalmában) mindössze néhány volt. Ide sorolható a 100 munkásnál több embert foglalkoztató Hercz-gépgyár, vagy a Deichsel sodrony- és drótkötélgyár. Természetesen nemcsak azért, mert nevükben, cégjelzésükben is használták a „gyár" megjelölést, hanem azért is, mert a történeti statisztika gyárnak a száz főn felüli alkalmazottat, munkást foglalkoztató üzemet, vállalkozást tekintette. A fogalom használata a létszámtól, az alkalmazott gépek számától és a felhasznált energiától érzékelhetően mégis független volt Miskolcon. „Gyár"-ban állították elő az ecetet, a kenyeret, de a néhány fővel dolgozó asztalosműhely is „bútorgyár"nak, vagy a kútgyűrűket, utcai raklapokat előállító vállalkozás is „betonárugyár"-nak nevezte magát. (Ennek természetesen már általános és egyedi okai egyaránt voltak.) Az alábbi számbavételnél ezért (is) vannak bizonytalanságok, amelyek a későbbiekben kiigazításra, finomításra szorulnak, de az összképet lényegesen nem alakítják, nem befolyásolják. Az elsődleges szempont a fő arányok felvázolása volt, annak érzékeltetése, hogy a valóságban e két évtizedben milyen 'A Diósgyőr és Vidéke, a Miskolci Járási Általános Ipartestület, valamint a Miskolci Ipartestület átszervezése. Az ipari miniszternek készített dokumentum-együttes. B.-A.-Z. m. Lt. Di. 201. 15.080/1946+201.455. doboz.