Levéltári Évkönyv 7. (Miskolc, 1994)

MISKOLC IPAR-, KERESKEDELEM- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Dobrossy István: Miskolc társadalmának átalakulása, az ipar és a kereskedelem szerkezete 1929-1949 között

lakosság nagyipari gyármunkássá válik. A miskolci gyári munkásság inkább a helyi jellegű gép- és drótgyártásban foglalkoztatott, nem tudni pontosan, hogy az ipari munkásság hány százaléka kötődik Diósgyőrhöz. Az, hogy a lakosság 38,5-19,3%-a között van csupán számarányuk, nem a gyárváros „tervezett" képét támasztja alá. Tovább gyengíti az iparváros képét, hogy 1920-ban az iparosság 11,3%, majd két évtized múlva 15,6%-a, a háború után közvetlenül pedig még nagyobb százaléka kézműves kisiparos. A kisiparosság arányszámának növekedése a gazdasági válsággal, majd a háború éveivel, végül a háborús pusztításokkal magyarázható. A háború után számuk megközelíti a háromezret, ami a 20. század első felében a legnagyobb kézműveslétszám. Azt, hogy a kézművesiparosság milyen gépi felszereléssel rendelkezik, összeírásból nem ismerjük, de a németek, majd az oroszok ittléte alatt okozott károk számbavétele során készült kárbejelentésekből, önbevallásokból sejthető. A felállítható kép szerint többségében egyszerű, csak a legszükségesebb gépekkel felszerelt műhelyekről van szó. A műhelyek munkaerő-ellátottsága a gépesítettségnek megfelelő alacsony színvonalú. így 1928-ban amikor az Ipartestületnek 1947 tagja volt, a mesterek közül 1124 teljesen egyedül dolgozott, se tanonca, se segédje nem volt. Az 1947-ből 1044 mester tanonc nevelésre vállalkozott, de segédje már nem volt. A miskolci kézműves-kisiparos-vállalkozók közül csupán a 42%-nak futotta arra, hogy segédet, tanoncot tarthasson.

28 Másfél évtizeddel később, az Iparkamara hivatalos statisztikájában pedig az szerepel, hogy a 2108 mester közül teljesen egyedül dolgozik 1025, egy tanonca van 365 mesternek, egy tanonc és egy segéd 393 mesternek, s mindössze 314 olyan kézműiparosvállalkozó van, aki több segédet is képes volt foglalkoztatni. A miskolci Ipartestület ebben az évben 1062 tanoncnak és 3 163 segédnek állított ki tanúsító oklevelet.

29 Miskolc kézműiparos ellátottságát, kézműiparszerkezetét nem változtatta meg Hejőcsaba és Diósgyőr 1945. jan. 1-től érvénybelépett idecsatolása. A város teljes iparszerkezeti képét viszont lényegesen átalakította, elsődlegesen az ipari nagyváros kialakítását célozta. Diósgyőr esetében az arányokról tudnunk kell, hogy 1941-ben 26 539 lakosa volt, a front elvonulása után, 1945 elején 23 016 embert írtak össze. Az ó- és újgyárban összesen 12 074 fő dolgozott, ami azt jelenti, hogy az összlakosság 52%-a volt gyáripari foglalkoztatott. (Ez természetesen csak abban az esetben lenne igaz, ha minden gyári munkás egyben diósgyőri lakos is volna.) A kézműves mesterségeket az Ipartestület jelentése szerint mindössze 200 mester és 150 segéd és tanonc, tehát az összlakosság alig 1,5%-a képviselte. A miskolci járás 23 települése alkotta a Hejőcsabai Altalános Ipartestületet. A járásnak 1941-ben 40 936 lakosa volt, s létszámában a legnagyobb települése Hejőcsaba 5 036 lakossal. A járási ipartestület 404 tagja közül 53 lakott Hejőcsabán, de egy évtized múlva is 60 körül mozgott, ami a lakosság 1% kÖReggeli Hírlap, XXXVIII. évf. 1929.17. sz. január 22. B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201.13349/1943.