Levéltári Évkönyv 7. (Miskolc, 1994)

MISKOLC IPAR-, KERESKEDELEM- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Dobrossy István: Miskolc társadalmának átalakulása, az ipar és a kereskedelem szerkezete 1929-1949 között

jellemzővé. A cipészek és cipőfelsőrész készítők száma 350-400 között mozgott, a csizmadiák száma 70 körül maradt. A textilipart elsősorban a szabók képviselték, a férfi és női szabók száma a vizsgált időszakban 300 fölött volt. Nagyon magas a varrodák, illetve a varrónők száma, 150 képviselő fölött. A fémiparban kiemelkedő szerep jutott a lakatos, kovács és bádogos szakmáknak, de magas az aranyművesek és ékszerészek száma is. A faiparban az asztalosok és az ácsok álltak az élen. Az asztalosok száma 125—150 között változott ebben az időszakban. Az agyag- és kőiparban a kőművesek száma közelítette a másfélszázat. Mindössze néhány fazekas működött a városban, s hasonló számú kőfaragóra volt szükség. A betonöntő, betonkészítő kézműves kisiparnak működött gyári megfelelője a Zsolcai kapuban. A szakmák nagy száma sorolható a szolgáltatóipar és az építőipar területéhez. 59 taxis volt a városban, s ennek megfelelően alakult a gépkocsi szervizek és gumijavítók száma is. Egyre nagyobb igény mutatkozott a kozmetikus, a fodrász és a fogtechnikus iránt, de 18-20 fényképész is reális igényt kellett, hogy kielégítsen a 20. század első felében. Az építőiparhoz kapcsolódva nőtt a tetőfedők, a tervezők és általános kivitelezők száma, a fényezőkés mázolok száma úgyszintén jelentős igényre utal, s biztos megélhetést jelent a vízvezeték-szerelő, a villanyszerelő és az elektrotechnikus szakma is.

27 (2. sz. melléklet.) A miskolci ipartestület kebelébe tartozók száma évről évre változott: elhalálozásokkal, elköltözésekkel csökkent, új tagfelvételekkel pedig növekedett. Ez a változás évente a teljes létszám kb. 8-10%-át érintette. 1942/1943-ban 2 108 tagja volt az ipartestületnek úgy, hogy 79 új tagbelépés és 83 törlés történt az év folyamán. Az ipartestület által összefogott mesterek és a mesterségfélék jelentőségét, a városi iparhoz és a város lakosságához viszonyított arányok is mutatják. Az 1920-1945 közötti változásokat alábbi táblázatunk érzékelteti. Évszám A város Ebből Az összes Kézműves Az összes Évszám lakossága iparos %-a iparosok %-a 1920. 56 982 21 950 38,5 2 494 4,4 1930. 61 559 16 751 26,9 1937 3,1 1943. 73 362 14 172 19,3 2108 3,0 1945/46. 43 428 2 780 6,3 A „kereskedő-hivatalnok-kisiparos" városminősítést látszik alátámasztani az összesítés, amennyiben az iparban összesen foglalkoztatottak számának folyamatos csökkenése érzékelhető. Mindez úgy történik, hogy a szomszédos, később Miskolchoz csatolt településeken végbemegy egy „átstrukturálódás", a Az 1920-as évekhez: IX. 201. iparos és kereskedő névjegyzékek, 417-418. doboz. Az 1930-as évekhez: Miskolc thjf. város, Borsod-Gömör és Abaúj-Torna vármegyék címtára, Miskolc, 1930. Az 1943-1946. közötti időszakhoz: B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201. 13343/1943. B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201. 35824/1945. B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201.15.080/1946.