Levéltári Évkönyv 7. (Miskolc, 1994)
MISKOLC IPAR-, KERESKEDELEM- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Dobrossy István: Miskolc társadalmának átalakulása, az ipar és a kereskedelem szerkezete 1929-1949 között
tűnő, ha tudjuk, hogy ugyanekkor Sopron lakosságának 22,5%-át, Székesfehérvár 13,4%-át, Baja 12,7%-át, Békéscsaba 12,4%-át, Budapest pedig 9,2%-át veszítette el. 17 Miskolc a háborúból a magyar városok közül a legnagyobb népességcsökkenéssel került ki, amelyet elkendőzött, vagy eltüntetett Hejőcsaba és Diósgyőr csatlakozása. így emelkedik százezer lélekszám fölé a jelenlévő lakosság, a háborús veszteség pedig érthetetlenül 5,91%-ban jelenik meg, amely valamivel több, mint 6 000 fős személyi veszteséget dokumentál 1941-1949 között. 18 1945. január 1-én megtörtént Diósgyőr, Hejőcsaba és Görömböly-Tapolca Miskolchoz csatolása. Az 1944. decemberi népesség-számbavétel szerint Görömböly-Tapolcának 653 lakosa volt, a vesztesége 69 fő. (A magas szám oka, hogy Tapolcán orosz katonai fürdőt és kórházat alakítottak ki, s 1945. júniusáig az ott lakók közül sokaknak el kellett költözni. Számukat a statisztika 53 főben adta meg.) Hejőcsaba lakossága 5400 fő volt. A háború alatt 14-en haltak meg, 270 személyt hurcoltak el, közöttük 233 fő volt zsidó, összesen 248-an nem tértek vissza, s 5-en elmenekültek. Diósgyőr hasonlóan nagy veszteséggel élte túl a háborút ill. a front időszakát. 2 alkalommal érte bombatámadás, a németek kivonulása és a szovjetek bevonulása között 28 napon keresztül számított hadszíntérnek a település. 1941-ben 26 539 fő lakosa volt Diósgyőrnek, 1945 júniusában pedig 23 016 személyt írtak össze. Több, mint 3000 fő a település vesztesége a háború alatt. A statisztika szerint 11-en haltak meg, 632 embert hurcoltak el, s közülük - ekkor még - 602 nem tért vissza. A bombázások elől közel 6 000 ember menekült el, s ennek fele még nem tért vissza. 19 Az 1945. évi statisztika szerint Miskolc „megnagyobbítása" a 3 településről 29 069 fővel növelte a népesség számát. A törzslakossággal együtt NagyMiskolc népessége 1945 közepén 76 514 fő lett, tehát valamivel még így is kevesebb, mint volt az „őstelepülésnek" 1941-ben. A visszaköltözés ütemére, méretére jellemző lehet, hogy az orosz 73-as számot viselő kiegészítő parancsnokságnak 1945. március 28-án készült összesítése szerint Miskolc lakossága Diósgyőrrel, Hejőcsabával és Tapolcával együtt 70 204 fő volt. 20 Tehát március-június között több, mint hatezren tértek vissza a városba. Nagyobbrészük feltehetően a szomszédos településről, hiszen - főleg a visszaemlékezések szerint - a város lakossága a front elől tömegesen menekült „falura". Az előbbiekből még néhány megállapítás következik. Az egyik statisztikai, demográfiai jellegű, a másik inkább a város mentalitásával kapcsolatos, összefügg a „miskolci polgár" fogalmával. 1. Bizonytalan és sok esetben félrevezető a várostörténet e korszakával foglalkozó statisztikai adatbázis. Borsod m. 1970-ben készült adattára megállapítja, hogy Borsod lakossága 43 717 emberrel lett kevesebb, mint 1941-ben volt. 1949. évi népszámlálás, 9. kötet 284. 1949. évi népszámlálás, 9. kötet 284. A diósgyőri új gyár létező munkáslétszáma ekkor 7 488 fő volt, a gépgyárban pedig 4586-an dolgoztak. Az összlakosság 52%-a gyáripari munkás. f Honti Béla h. polgármester jelentése B.-A.-Z. m. Lt. XXI. 502/a. 4240/1945.
