Levéltári Évkönyv 7. (Miskolc, 1994)

MISKOLC IPAR-, KERESKEDELEM- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Dobrossy István: Miskolc társadalmának átalakulása, az ipar és a kereskedelem szerkezete 1929-1949 között

polgárt tüntet fel név szerint,

13 1945. júl. 28-án a miskolci városbíróság a zsidó elhurcoltak számát 8 000 főben adja meg.

14 Amikor ettől lényegesen eltérő számadatok hangzanak el, azért van, mert a miskolci adatokat azonosítják a megyei veszteséggel, hiszen a zsidóság útja a járási gettókból először Miskolcra, majd a Tatár utcai miskolci téglagyárból Auswitzba vezetett. Az 1945. júniusi állapot vázolásakor már a hivatalos jelentésben megjegyezték, hogy a miskolci gettó teljes anyaga a harcok során megsemmisült, a közölt adatok becslésen alapulnak, de pontosnak tekinthetők. Az 1949. évi népszámlálás a felekezetről szóló adatsoraiban 2025 izraelita vallású személyt regisztrált a városban. Nem tudható pontosan, hogy mennyi volt az 1945-1949 között visszatérők száma, azt sem, hogy a helyben születettek és elhunytak arányszáma miképpen alakult, azt viszont megállapíthatjuk, hogy az 1941-ben összeírt lélekszám egyötöde volt jelen a városban 1949-ben.

15 (Természetesen nem ugyanazon személyekről és családokról van szó. Akik a munkaszolgálatból vagy a haláltáborokból visszatértek, többnyire Miskolcon telepedtek le. A vidéki zsidó lét lényegében megszűnt, a kisebbségi lét félelme a volt központba, Miskolcra vonzotta a túlélőket.) A statisztikai összesítés azoknak a számát, akiket munkaszolgálatra hívtak be a városból, s nem tértek vissza, 4 000 főre teszi. Közöttük voltak a Jolsvai munkaszolgálatos „orvosszázad" tagjai. A Pusztavámoson 1944. október 16-án legyilkolt 216, többségében orvos, a VU. hadtest területéről (főleg Miskolc, Mezőkövesd, Heves, Gyöngyös) került a Jolsvai munkaszolgálatos zászlóaljhoz. Az áldozatok között a miskolciak pontos számát nem ismerjük. A Miskolcról elmenekültek száma 1944. december, 1945 január-februárban 12 000 fő volt. Ez akkor is irreálisan magas szám, ha tudjuk, hogy a politikai hovatartozáson (német és nyilas-barátság, szélsőjobboldali mentalitás) túl, számos oka lehetett a város végleges, vagy időleges elhagyásának. (E létszámnak a fele kb. 6000 fő tért vissza 1945 folyamán.) Összességében tehát Miskolc 1945 elején hiányzó 33 934 fő lakosságából mintegy 31 500 személy az, akikkel a korabeli statisztikai adatok számolnak, távollétüket valahová besorolják. Nem rendelkezünk viszont olyan adatokkal, amelyek a nyilas hatalomátvétel után, a németek kivonulása és a szovjetek bevonulása, a megszálló csapatok itt-tartózkodása alatti polgári lakosság veszteségeit mutatnák. A város népességéből még ezen kívül is 2 700 személy hiányzik. Ezek azok, akik - nagy valószínűséggel - katonaként szolgáltak a háború évei alatt, s nem tértek vissza, vagy katonaként ekkor még fogolytáborokban voltak. Tehát ez az adat jelentheti a halottak és hadifoglyok számát. Éppúgy lehet orosz, mint amerikai, angol vagy francia, ún. „nyugati hadifogoly tábor".

16 A lakosság ilyen nagyarányú csökkenése még akkor is kirívóan szembe1 *í Paszternák, Kav Slomó: Miskolc és környéke mártírkönyve, Tel Aviv, 1970. 14

B.-A-Z. m. Lt. XXI. 503/a. (Miskolc Város Törvényhatósági Bizottságának iratai, a., Jegyzőkönyvek.) 11.836/1945. 15

1949. évi népszámlálás, 9. köt. Budapest 1950.324. 16

Vö.: Tarcai Béla: Magyarok a nyugati hadifogolytáborokban. Miskolc, 1992.