Levéltári Évkönyv 7. (Miskolc, 1994)

MISKOLC IPAR-, KERESKEDELEM- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - G. Jakó Mariann: Fejezetek a miskolci tankerületi főigazgatóság történetéből (1935-1949)

ben régi tanügy igazgatási dolgozóval. Szakmai felkészültségüket azonban nem igazán tudták már kamatoztatni, hiszen fennállása utolsó éveiben a főigazgatóság szinte csak a minisztériumi rendeletek továbbítója, munkájáról állandó jelentéseket gyártó, legkülönfélébb statisztikákat összeállító hivatallá vált. A tanügyigazgatás működési mechanizmusára, ill. annak ellentmondásaira jól rávilágít az a feljegyzés, melyet dr. Pethő Endre tanügyi tanácsos készített 1948 májusában.

27 Ebből kiderül, hogy a hivatal rendszeresen nem kapta meg azokat a rendeleteket, utasításokat, amelyeket a VKM egyből a tanfelügyelőkhöz és a Közigazgatási Bizottsághoz küldött, így gyakran csak végrehajtásuk során értesül ezek létezéséről. A tanfelügyelők közvetlenül a minisztériummal intézték a népoktatási kerület ügyeit, a főigazgatót még csak nem is értesítették ezekről a lépésekről. Nem élhetett így még javaslattételi jogával sem például a tanítók előléptetése, jutalmazása kapcsán. Kicsit anakronisztikusnak tűnik azonban Pethő Endre javaslata, amikor az 1935: VI. törvénycikk végrehajtási utasítására hivatkozva kérte a tanfelügyelő, a tankerületi főigazgató és a VKM kapcsolatát rendezni! Szaporodnak azok a jelek, amelyek a régi tanügyigazgatási rendszer szétesésére utalnak. Zatskó Gyula 1948 közepén értetlenül tette szóvá azt a minisztériumi gyakorlatot, miszerint a főigazgatói értekezleten elhangzott kötelezően végrehajtandó rendelkezések maradnak a szóbeli közlés szintjén és sem hiteles jegyzőkönyv szövegébe foglaltan, sem VKM rendeletként nem jelennek meg.

28 A tankerületi főigazgató és hivatala egyre inkább veszített tekintélyéből, amivel a közigazgatásban, a megyei közéletben hosszú évekig rendelkezett. Nem is igazán meglepetés már a minisztérium 1947 októberében kiadott körlevele, mely kötelezte a főigazgatót, hogy a hivatal részletes iskolalátogatási programját terjessze fel, mert a jövőben rrùriisztériumi kiküldött fog ezeken részt venni, hogy „. . . az iskolalátogatások eredményességét . . . demokratikus szempontból közvetlenül is ellenőrizhesse".

29 A fogalmazói kar nagyon sérelmezte ezt az eljárást, és dr. Csorba Zoltán levelében is tiltakozott a miniszternél. Az 1935: VI. tc.-re hivatkozott, mondván: ez a rendelet az abban foglalt elvekkel került szembe. „Az iskolalátogató tekintélye csorbul azáltal, ha ott a helyszínen ő maga is ellenőrzésre szorul."

30 - magyarázta levelében. Azt javasolta a minisztériumnak, hogy a demokratikus iskolapolitikára vonatkozó elképzeléseiket inkább a főigazgatói értekezleteken ismertessék. A minisztérium elutasította ezeket az érveket, úgy látta, hogy a főigazgató tévesen értelmezte az 1935. évi törvény rrùriisztériumi főfelügyeletre vonatkozó részét. A levél befejezése végképp eloszlat minden kétséget arra vonatkozóan, hogy milyen lesz a hivatal és a VKM jövőbeli kapcsolata. „A legfelsőbb közoktatásügyi hatóság legfőbb B.-A.-Z. m. Lt. XXrV. 501/b. 1050/1948-1949. B.-A.-Z. m. Lt. XXrV. 501/b. 1050/1948-1949. B.-A.-Z. m. Lt. XXrV./501/b. 1435/1947-1948. B.-A.-Z. m. Lt. XXrV./501/b. 1435/1947-1948.