Levéltári Évkönyv 7. (Miskolc, 1994)

MISKOLC IPAR-, KERESKEDELEM- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - G. Jakó Mariann: Fejezetek a miskolci tankerületi főigazgatóság történetéből (1935-1949)

A főigazgatói hatáskör további bővítése és ellentmondásai Az 1941. évi Xu. tc. (a közoktatásügyi igazgatás korszerűsítéséről) tovább bővítette a tankerületi főigazgató hatáskörét olyan fontos kérdésekkel, mint a tanulmányi felügyelők és körzeti iskolafelügyelők megbízása ill. annak visszavonása, valamint állami népiskolai tanítók alkalmazása, kinevezése a kerületben. A megnövekedett feladatokkal nem nő arányosan a fogalmazói létszám. 1941-ben például Buday Géza hiába kérte többször is egy polgári iskolai tanár kinevezését hivatalához, hiszen ettől az évtől kezdve a téli gazdasági, valamint a szőlészeti, borászati szakiskolákat is ellenőrizni kellett. A minisztérium elzárkózott a létszám emelésétől. Buday Géza 1943. június 30-ig állt a hivatal élén, amikoris nyugdíjba vonult. Utóda vitéz Szőnyi Sándor lett. A ceglédi gimnázium egykori igazgatója jelentős elméleti és gyakorlati pedagógiai tevékenység után (Középiskolai Tanáregyletben, Országos Közoktatási Tanácsban) került Miskolcra.

18 Ekkor a fogalmazói kar létszáma mindössze 1 fővel több az 1936. évinél, a képesítési arányok is nagyjából ugyanazok (3 tanár, 4 jogász). Határozottan megnőtt azonban a kezelőszemélyzet létszáma (két és félszeresére). Ekkor már olyan sok információ futott be a hivatalba, hogy ezek egyszerű technikai feldolgozása is igényelte a fenti létszámnövekedést. A VKM is utasítások, rendeletek tömegével árasztotta el a hivatalt, rajta keresztül az iskolalátogatókat, az iskolákat, ezen felül főigazgató még önálló kezdeményezéseivel is szervezte az iskolák életét. Még a szünidő „hasznosításáról" is gondoskodott nyári közmunkák szervezésével (pl. 1943-ban borsótisztítás a mezőgazdasági közraktárakban Miskolcon). Ezekben az években már egyértelműen látszik, hogy a hivatal igazgatási funkciói jócskán háttérbe szorították a pedagógiai feladatokat. Bár ez utóbbira is található számos példa a főigazgatói jelentésekben: 1943-ban például aktuális nevelési problémákról, szaktárgyi kérdésekről szervezett tanácskozást a magyar nyelv és irodalom tanároknak Mezőkövesden, a polgári iskolák igazgatóinak pedig Miskolcon. Rendszeresebben a tanítók számára tartott pedagógiai szemináriumok, ahol tanfelügyelők, felkért előadók értekeztek egy-egy kérdésről. A főigazgató körlevélben hívta fel tanfelügyelők figyelmét arra, hassanak oda, hogy pedagógiai vitafórumokká váljanak ezek az összejövetelek. Dobos László, a borsodi tanfelügyelő 1941-ben azzal büszkélkedett, hogy tanítói úgy megkedvelték a szemináriumokat, hogy a kötelező egy helyett legtöbben kéthárom ilyen rendezvényen vettek részt. Az 1936: VI. tc. következtében jelentősen nőtt a főigazgatónak, vagyis az államnak az egyházak által fenntartott iskolák feletti befolyása. Bár a törvény kimondta, hogy az „egyházi hatóságok alá tartozó iskolákat az illetékes egyházi hatóságok saját szabályaik szerint igazgatják", valójában számtalan utat hagyott a beavatkozásra: a tantervhez, tankönyvekhez szükséges volt a minisz'HOM. HTD. X. 89.7.1. dr. Szőnyi György visszaemlékezése