Levéltári Évkönyv 7. (Miskolc, 1994)

A RÉGIÓ GAZDASÁG-, TÁRSADALOM- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Hőgye István: Közművelési tevékenység a zempléni levéltárban 1815-től napjainkig

megindította, szerkesztette és zempléni történészkedő és a társtudományokban is járatos szerzőtársakkal mindig új és érdekes tartalommal töltötte meg az Adalékok Zemplén Vármegye Történetéhez című folyóiratot. Ritka kivételnek számított, hogy a századfordulón és a század első évtizedeiben, amikor már nagyon sok szakfolyóirat megjelent, egy vidéki évnegyedes történeti közleménysor több mint 30 évig éljen és színvonalában nem lankadóan, maga mellé felsorakoztasson írni tudó, a történet- és társtudományokat magas színvonalon művelő helyi és országos hírű munkatársakat. Dongó levéltárnok szinte Kazinczy szellemében folytatta a munkát. Közleményeiben a levéltár kincseit ismertette meg, úgy, ahogy annak idején Kazinczy szerette volna, aki többször hangoztatta, hogy a 16-17. századi írásaink „nemcsak Zemplén megye, nem a magyar haza, hanem az egész emberiség kincsesháza. A későbbi idők Kovachichai és Horvát Istvánjai innen szednek majd fényt később idők homályainak megvilágítására". A levéltárnok szerkesztőségét is a hivatalban redezte be, ide futottak be a kéziratok, a kutató társak naponta bejártak és már akkor, mikor a levéltárak még nem voltak általánosan kutató helyek, itt Zemplénben már több mint száz éve nyitottan közművelő feladatokkal munkálkodtak az elődök. Az Akadémia is felfigyelt a levéltári munkára, főleg a kiadói tevékenységre és anyagilag is segítette a folyóirat folyamatos megjelenését. A társintézmények, tudományos könyvtárak, szomszédos levéltárak kapcsolatot tartottak fenn a zempléni munkatársakkal, olyan híres személyiségek kutattak ekkoriban a levéltárban és publikáltak a folyóiratban, mint Csánki Dezső, Goldberger Izidor, Gulyás József, Harsányi István, Hegyaljai Kiss Géza, Jósa András, Lehoczky Tivadar, Leszih Andor, Mitrovics Gyula, Négyesy László, Osváth Lajos, Rexa Dezső, Soós Elemér, Szinyei Gerzson, Thaly Kálmán, Váczy János, Zombory Gedő. Dongó levéltárnok egy időben Borúth Elemér halála után özvegye megbízásából átvette a Zemplén napilap szerkesztését is. Az újságban szintén lehetősége volt levéltári adatok, iratok közlésére és az újságíró gárdát is kötötte a levéltárhoz. A 20-as évek jelenthették a levéltár legmozgalmasabb éveit, amikor a Felvidékről kiszorult tollforgatók, diplomások egész hada foglalkozott levéltári kutatásokkal, megindultak a nemesi bizonyítások, címerrajzolások és a történettudományhoz csak lazán kapcsolható társtudományok, művészetek, a népélet, a régi mindennapok kutatása is. A korabeli kutató-nyilvántartókból, iktatott levelezésből nagy forgalomra következhetethetünk. Szerencséje volt Zemplénnek, hogy a legfelső szintű hivatalok vezetésében a köz művelésére oly sokat adó, általában maguk is Írogató, publikáló emberek működtek, mint az évtizedeken át alispáni tisztséget betöltő Matolay Etele vagy a régészkedő, e témakörben számos publikációt is készített múzeumalapító, vármegyei főjegyző és alispán, Dókus Gyula. 1928-ban Dókus Gyula halálával a végrendeletileg Zemplén vármegyére hagyományozott régészeti és régiség-gyűjteményéből megalakult a múzeum. A múzeumi tárgyi anyagot a megyeházán, a levéltári raktárak melletti termekben