Levéltári Évkönyv 7. (Miskolc, 1994)

A RÉGIÓ GAZDASÁG-, TÁRSADALOM- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Rózsa György: Abaúj vármegye szabadmúvelődésének történeti vázlata

Az állami szervek alá-, illetve fölérendeltségi viszonyban álltak egymással. A különböző szintek tanácsai nem függtek egymástól, mindegyik a maga szintjének társadalmi szerve volt, s munkájukat a számukra kiadott szervezeti szabályok irányították és korlátozták. A tanácsokban képviselt kulturális szervek azonban a saját központi szervüktől függtek, le egészen a helyi szervekig.

2 A tanácsok jogi hatáskörrel nem rendelkeztek, eszközeik a meggyőzés, a felvilágosítás és a közös megegyezésre való előkészítés volt. Nem megfelelő munka esetén javasolhatták a felsőbb állami szervek felé az anyagi támogatás megvonását, illetve indítványozhatták az adott társadalmi szerv munkájának ellenőrzését. Megkülönböztetésül a háború előtti népművelés megnevezésétől, új fogalom bevezetése vált szükségessé. Az egy ideig szabadnevelésként aposztrofált munkaterületet így jellemzi Gombos Ferenc, a minisztérium ügyosztályvezetője: „Szabad ez a nevelés, mert mentes az iskolai kötöttség formáitól. Itt szabad tevékenységről van szó. A másik lényeges szempont, hogy nem oktatásról, hanem nevelésről beszélünk. A felnőttek neveléséről. Cél tehát a magyar kultúra általános fejlesztése."

3 A viszonylag rövid ideig használt szabadnevelést hamarosan felváltotta a szabadművelődés kifejezés használata. Összefoglalva elmondható: a szabadművelődés a társadalom öntevékenysége. Politikától mentesen, szellemiségében a magyar népi kultúrához kapcsolódva, abból merítve kívánta a felnőttek nevelését segíteni. Karácsony Sándor műveiben már a 30-as évektől kezdődően felvázolta az új típusú pedagógia alapjait. Az Országos Szabadművelődési Tanács elnöke a művelődés ösztönösségéről, szabadságáról és az ennek megfelelő pedagógiáról írt tanulmányaiban (Magyar Nevelés, Magyar Lélek, Magyar Világnézet, Ocsúdó Magyarság) körvonalazódik a szabadművelődés későbbi nevelési rendszere. Meglátása szerint nevelésünket modernné, magyarrá és hatékonnyá kell formálni. Nézeteit 1947 után az Új szántás című folyóiratban tette közzé. A VKM. népművelés, illetve később szabadművelődési ügyosztálya kezdetektől igyekezett körlevelek formájában is segíteni a helyi ügyvezetők munkáján. Az ilyenfajta összeköttetés szakmai kapcsolattartást jelentett előadássorozatok, vagy más programok ajánlásával, cikkekkel, híradásokkal. A minisztériumi körlevelek elnevezése változott az évek során. Szabadnevelési híradó, Híradó és Szabadművelődési Híradó névvel jelentek meg. 1947 januárjától indult az Országos Szabadművelődési Tanács havi folyóirata az Új szántás. Az 1948 októberéig működő lap elméleti alapokat igyekezett adni a szabadművelődésnek. Széles látókörrel, gazdag anyaggal, jól hasznosítható ismereteket közölt, módszertani tapasztalatokat, híreket adott közre az ország egész területéről. Szathmáry Lajos megfogalmazása szerint: „Elvi vezető cikkei ideológiai bázist kívántak nyújtani, irodalmi sorozata felhasználható műsoranyag volt, érdekes könyvismertetések, zenei és sajtószemle, tudósítások falvak, üzemek Szathmáry Lajos: A szabadművelöd és korszaka 1945-1949. Kultúra és közösség; 1977.1.13. 'Köznevelés 1945.10.13. p.