Levéltári Évkönyv 7. (Miskolc, 1994)

A RÉGIÓ GAZDASÁG-, TÁRSADALOM- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Pók Judit: A szőlőművelés és borkereskedelem szabályozása a Hegyalján 1770-1850 között (Körlevelek és dobolási könyvek alapján)

Hegyallyai bor . . .", ezért itt kell megcsinálni, és december 1-éig ordináriumot a Hegyaljáról kivinni tilos. Kivételt képeznek a külföldi borkereskedők, ők szüret alatt is szállíthatnak. Engedélyt kapnak az idegenek, így a zsidók is, aszúbor készítésére, de az elöljárók szigorú felügyelete alatt, úgy, hogy „ .. . minden csalfaságok, zsidó mesterségek, hamisítások eltávoztassanak .. ."

41 A Zemplén megyei zsidóság 1841-ben újra legfelsőbb helyre folyamodik a többi, még fennálló korlátozás eltörlése miatt. Ügyüket sikerre viszik: minden hátrányos megkülönböztetést eltörölnek velük és a többi idegennel szemben. Ekkor már, a borkereskedelmet tekintve is, sokkal liberálisabb a megye, mint korábban bármikor. Eddig az idegen bor behozatalát még február 2. (gyertyaszentelő) után is feltételekhez kötötték, csak házi szükségletre engedték meg, és kocsmai kimérésre nem, alispáni engedély és úti levél is szükséges volt. 1841ben február 2. után, akár kocsmai kimérésre is, lehet bárhonnan bort behozni, mivel ekkorra már az új bor letisztul, kiforr. A passusok azonban továbbra is szükségesek. Fel kell rajtuk tüntetni a bor mennyiségét, minőségét és hogy honnan hová viszik. Minden útba eső helység elöljáróinak be kell mutatni és velük láttamoztatni. A vörös bort, mint amely a hegyaljai hírét nem veszélyezteti, passussal bármikor be lehet vinni a Hegyaljára.

42 A szőlőművelés, a bortermelés és kereskedelem ilyen részletes szabályozása szükséges volt és eredményt is hozott. A hol szigorúbb, hol enyhébb rendelkezések a hegyaljai bor hírnevének megóvását szolgálták. Megfigyelhető az 1800-as évek elejétől, hogy a korábbi nagyon szigorú rendszabásokat, a borkereskedelem élénkítése érdekében, enyhébbek követik. Az 1875-ben megjelenő filoxera az 1880-as évek végére azonban teljesen elpusztítja a hegyaljai szőlőket is. A vész után új fajtákat telepítenek, kialakul a maihoz hasonló új művelési mód, a modern szőlőkultúra. Tállya. Körlevelek, 1819. okt. 11. Tállya. Körlevelek, 1841. dec. 31.