Levéltári Évkönyv 7. (Miskolc, 1994)

A RÉGIÓ GAZDASÁG-, TÁRSADALOM- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Pók Judit: A szőlőművelés és borkereskedelem szabályozása a Hegyalján 1770-1850 között (Körlevelek és dobolási könyvek alapján)

Hegyallyai bor . . .", ezért itt kell megcsinálni, és december 1-éig ordináriumot a Hegyaljáról kivinni tilos. Kivételt képeznek a külföldi borkereskedők, ők szü­ret alatt is szállíthatnak. Engedélyt kapnak az idegenek, így a zsidók is, aszú­bor készítésére, de az elöljárók szigorú felügyelete alatt, úgy, hogy „ .. . min­den csalfaságok, zsidó mesterségek, hamisítások eltávoztassanak .. ." 41 A Zemplén megyei zsidóság 1841-ben újra legfelsőbb helyre folyamodik a többi, még fennálló korlátozás eltörlése miatt. Ügyüket sikerre viszik: minden hátrányos megkülönböztetést eltörölnek velük és a többi idegennel szemben. Ekkor már, a borkereskedelmet tekintve is, sokkal liberálisabb a megye, mint korábban bármikor. Eddig az idegen bor behozatalát még február 2. (gyertya­szentelő) után is feltételekhez kötötték, csak házi szükségletre engedték meg, és kocsmai kimérésre nem, alispáni engedély és úti levél is szükséges volt. 1841­ben február 2. után, akár kocsmai kimérésre is, lehet bárhonnan bort behozni, mivel ekkorra már az új bor letisztul, kiforr. A passusok azonban továbbra is szükségesek. Fel kell rajtuk tüntetni a bor mennyiségét, minőségét és hogy honnan hová viszik. Minden útba eső helység elöljáróinak be kell mutatni és velük láttamoztatni. A vörös bort, mint amely a hegyaljai hírét nem veszé­lyezteti, passussal bármikor be lehet vinni a Hegyaljára. 42 A szőlőművelés, a bortermelés és kereskedelem ilyen részletes szabályo­zása szükséges volt és eredményt is hozott. A hol szigorúbb, hol enyhébb ren­delkezések a hegyaljai bor hírnevének megóvását szolgálták. Megfigyelhető az 1800-as évek elejétől, hogy a korábbi nagyon szigorú rendszabásokat, a borke­reskedelem élénkítése érdekében, enyhébbek követik. Az 1875-ben megjelenő filoxera az 1880-as évek végére azonban teljesen elpusztítja a hegyaljai szőlőket is. A vész után új fajtákat telepítenek, kialakul a maihoz hasonló új művelési mód, a modern szőlőkultúra. Tállya. Körlevelek, 1819. okt. 11. Tállya. Körlevelek, 1841. dec. 31.

Next

/
Thumbnails
Contents