Levéltári Évkönyv 7. (Miskolc, 1994)

A RÉGIÓ GAZDASÁG-, TÁRSADALOM- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Pók Judit: A szőlőművelés és borkereskedelem szabályozása a Hegyalján 1770-1850 között (Körlevelek és dobolási könyvek alapján)

A szőlőpásztoroknak azonban fel kell jegyezni és a bírónak bejelenteni, neki pedig továbbítani a járási szolgabíróhoz, hogy a szőlőtulajdonos zsidónak mennyi aszú szőlője termett. A bíráknak arra is vigyázni kell, hogy a pásztorokat a zsidók meg ne vesztegessék, de ha ez mégis megtörténne, a pásztort megkötözve küldjék be a szolgabíróhoz. Esenciát árulni nemcsak a zsidóknak, senkinek nem szabad, ugyanis ezt az aszúból vonták ki, helyére pedig közönséges mustot töltöttek, így savanyodott, illetve soványodott az aszúbor. Senkinek nem szabad saját háznál vagy borháznál zsidónak, lengyelnek aszúbor csinálást megengedni, velük cimborálni, nekik saját név alatt vásárolni.

38 1797-ben Zemplén megye által „ . . . sok külső és belső zsidók, s más tilalmas kezek által tsinált borokat sequestrum alá vétetvén . . .", az idegenek nevében a hegyaljai zsidóság az udvarhoz folyamodik ezek felszabadításáért, a méltánytalanság eltörléséért. Célját azonban nem éri el, a Helytartótanács 1798. júl. 7-iki 17187 sz. alatti rendeletével Zemplén megye korábbi határozatait helyben hagyja, melyeket tovább szigorítva 1798 szeptemberében újra kihirdetnek. Minden zsidónak tilos aszú szőlőből bort csinálni, szőlőt, bort, esenciát vásárolni, ezekkel kereskedni. Az aszúszemeket még az sem szedheti ki a szőlőfürtből, akinek szőlője van. A Hegyalján zsidó sem a maga, sem más neve alatt nem birtokolhat és nem művelhet szőlőt, ha van neki, akkor egy esztendő alatt köteles attól megválni. A jóféle borokkal való kereskedéstől eltiltják ugyan őket, de ordinárium (közönséges) bort kocsmájukba vehetnek, apránként és nem hordónként ki is mérhetik. Aszú szőlővel kóser bort még a maguk számára sem készíthetnek, de nem tilos az ordináriumot kóserrá tenniük és kereszténynek kóser aszút csinálni. Végül idegen, akár zsidó, akár keresztény factorként nem működhet 24 pálca vagy ha nemes 24 forint büntetés terhe alatt. Azt azonban nem tiltják meg, hogy az idegen embert, ha úgy kívánja, valaki elvezesse a boros gazdák házához, de az illető az alkudozásba, borkóstolásba ne avatkozzon, jelen se legyen, és jutalmat senkitől ne kívánjon.

39 Később az idegenekkel szemben enyhülést tapasztalunk. 1808 és 1809 között tarthatnak a zsidók is szőlőt a Hegyalján. 1808-ban megengedik nekik az aszúborral való kereskedést is, de a többi tiltás érvényben marad. Zemplén megye 1809 júliusától nem mondható toleránsnak velük szemben: arra szorítják őket, hogy adják el szőlőjüket saját jószántukból, egyébként hatóságként fogja elárverezni. Ujabb és újabb határidőt tűznek ki, elrendelik a zsidó szőlők összeírását, sőt az esetleges árverésre kirendelendő deputátiot is összeállítják: Horváth Tamás és Szánthó Gábor táblabírák, Kaszner János főfiscális, Jósa Antal és Reviczky Tamás főszolgabírák.

40 A borkereskedelem élénkítése érdekében 1819-ben engedményeket tesz a vármegye. Megengedi az aszú szőlő behozatalát a nem hegyaljai helységekből, de mivel a bor „ . . . gyökerességének második megkívántató eszköze a jó féle Olaszliszka. Körlevelek, 1791. okt. 'Olaszliszka. Körlevelek, 1798. szept. 12. 'Tállya. Körlevelek, 1810. okt. 28., 1811. febr. 1., 1812. máj. 4.