Levéltári Évkönyv 7. (Miskolc, 1994)

A RÉGIÓ GAZDASÁG-, TÁRSADALOM- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Pók Judit: A szőlőművelés és borkereskedelem szabályozása a Hegyalján 1770-1850 között (Körlevelek és dobolási könyvek alapján)

helyen kapott jószágot a szőlőpásztor vagy kerülő behajtja, és marhánként 3 forintért, juhonként 20 krajcárért kapja csak vissza a tulajdonos, akinek ki kell még fizetnie az okozott kárt is, a legeltető személy pedig 24 pálcaütést szenved el a piacon.

17 Rendszeresen hirdetik a szüret kezdetét. Ügyelnek arra is, hogy az uraság a dézsmaszedésben ne rövidüljön meg. Tiltják a gazdáknak azt, hogy a leszedett szőlőt azonnal hazavigyék, előtte a dézsmaszedőnek be kell mutatni, aki feljegyzi azt. Mind Tokajban, mind Tarcalon a dézsmások mellé egy-egy írástudó, hites személyt rendelnek 1776-ban, aiknek igazságosan és szorgalmasan, a szőlősgazdák terhelése nélkül kell eljárni. A gazdákat arra intik, hogy az uraság jussának kiadását ne próbálják ravaszsággal kijátszani.

18 A borházak kedvelt búvóhelyei a tolvajoknak, csavargóknak. 1838 nyarán több bűnöző Tállya környékét nyugtalanítja, ezért július 28. és augusztus 10. között minden éjjelre fegyvereseket rendelnek ki a zombori csárdához. A strázsáknak az országúton kell cirkálniuk, és minden, az út mentén lévő borházat ellenőrizniük a keresztúri hágóig, Mád felé a Szemere-féle borházig és Zombor felé is. A csavargókat akár agyon is lőhetik.

19 A szőlő pazarlásáról és elharapózott lopásáról szólnak a körlevelek 1839 szeptemberében. Olyanok is árulják, akiknek szőlőjük sincs vagy nem termett, sőt falvakba is hordják eladni. Kidobolják, hogy aki ezt a gyümölcsöt árulni akarja, jelentkezzen a helység bírájánál, mutassa be a szőlőt, melynek mennyiségéről írást fog kapni. Csak ezzel a bizonyítvánnyal lehet árulni és falura vinni, különben elfogják, s a szolgabírói hivatalba kísérik a „szőlő gyümölcsöt ide, s tova hurcolót".

20 A bodnárokról és hordókról A hegyaljai szőlőkultúrához szorosan hozzátartozik a bodnármesterség, mellyel kapcsolatban, illetve a hordókra vonatkozóan ugyanolyan szigorú vármegyei és helyi statútumok születtek, mint a művelésre, borkészítésre vagy forgalmazásra vonatkozóan. Ezek a rendelkezések a köztudatban éltek, a szokásos módon újra és újra kihirdették őket. A hegyaljai bort csak hegyaljai, azaz gönci hordóban lehet értékesíteni, mely 176-180 iccés. Ez a mérték 1786-ban olyannyira csökken, hogy szükségesnek tartják közhírré tenni, milyennek kell lennie minden gönci hordónak: 180 pozsonyi iccésnek. Aki nem ilyenben árulná borát az „ . . . az piaczrul ki igazíttassék hordójával edjütt . . ."

21 Az átalagok 90 iccések, a puttonyok 45 icMád. Körlevelek, 1811. jan. 24. l

Tokaj. Körlevelek, 1776. okt. 14. 'Tállya. Körlevelek, 1838. júl. 28. 'Tállya. Körlevelek, 1839. szept. 4. Tokaj. Körlevele, 1786. okt. 1.