Levéltári Évkönyv 7. (Miskolc, 1994)

A RÉGIÓ GAZDASÁG-, TÁRSADALOM- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Pók Judit: A szőlőművelés és borkereskedelem szabályozása a Hegyalján 1770-1850 között (Körlevelek és dobolási könyvek alapján)

és estig nem dolgoznak. Az ilyenek büntetése valamelyest enyhül: 12 pálca minden alkalommal.

11 1819-ben nagyban esnek a bérek. A taposó a Hegyalján már csak 18 krajcárt kap, a puttonyosok 12-őt.

12 A limitatiokat többször, minden helységben hirdetik, természetesen a büntetésekkel együtt, amelyek hol keményebbek, hol enyhébbek. A rendészeti feladatokat a hegybírák vezetésével a szőlőpásztorok, a kerülők látják el. ők óvják a promontoriumot mind az emberek, mind az állatok által okozható károktól, vigyázzák a napszámosokat. A nemesek hadnagya felügyeletével minden pásztor egy fertály puskaport is tarthat, mert munkájához fegyverre is szüksége van.

13 Minden évben hirdetik, hogy lehet jelentkezni a szőlőpásztori tisztségre a városi (községi) magistratusnál, de csak „józan és jó erkölcsűeket" választanak meg. Munkájukért fizetést kapnak. Külön szegődtetik a téli kerülőket. Többször tudósítanak a körlevelek elmaradt pásztorbérekről, amelyeket az adófizetőkön akár végrehajtással, a nemeseken pedig peres úton is bevasalnak.

14 A megválasztott hegybírák felügyelnek többek közt a vincellérekre, akik közül némelyik egy 1782. máj. 5-iki tokaji híradó levél szerint „ . . . nagyobb kárt tészen, mint sem hasznot az uroknak, és kiadván szakmányokba csak hogy húzhasson, vonhasson, másrul semmit sem tart." (A szakmányban való müveléskor nem napszámot fizetnek a gazdák vagy földesurak, hanem az egész munka árát egy összegben.) Előfordul, hogy a vincellér a szakmánybér egy részét megtartva magának, újra kiadja a munkát, de már kevesebbért. „ . . . Hogy azért a földes urak ezen Istentelen Vintzlérek cselekedetivel ne károsodjanak, minden Város és Helység hegy Bírákat fog tenni, kik szoros hitek alatt hegyeken járni fognak, és az Vintzlérek munkáit rendelni, mely Szőlőben ha rossz munka esik azonnal vagy nékem referálni, vagy pedig az Bírónak, és ő mindjárt Ujhelyben Tömlötzbe küldje az olyan Vintzléreket minden respectus nélkül . . ." rendeli Ocskay András főszolgabíró.

15 Mindezek nem kisebbítik a vincellérek jelentőségét, akik a legtöbbet tudják a szőlőről, ismerik a művelés minden csínját-binját. Éppen ezért a legjobban fizetettek közé tartoznak, a mesterségükből származó haszon (convencito, szakmány) után nem kell taksát sem fizetniük. Nem kis kárt okoznak a tilalmasban, szőlőben, gyümölcsösben, kerteken, vetésekben, legeltetett marhák és juhok. Tokajban 1780-ban különösen a szőlőkben végeznek nagy pusztítást: a garádokat lerombolják, a gyepüket széjjelturják, és ami a legsúlyosabb, a humlítani való szőlővesszőket is tövig felfalják, így a szaporítást gátolják.

16 Mádon is szigorú büntetést hirdetnek ki: a tiltott 'Tállya. Körlevelek, 1817. ápr. 24. 2

Tállya. Körlevelek, 1819. márc. 12. 3

Tokaj. Körievek, 1790. aug. 20. Fertály: negyedrész. gallya. Körlevelek, 1817. nov. 25. 5

Tokaj. Körlevelek, 1781. ápr. 8. 'hokaj. Körlevelek, 1780. nov. 26.