Levéltári Évkönyv 7. (Miskolc, 1994)
A RÉGIÓ GAZDASÁG-, TÁRSADALOM- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Tóth Péter: Kóborlás és letelepedés (A magyarországi cigányok feudális kori történetéhez)
döztetésük következménye a nyomoruk, amely miatt lopásra és alantas munkák elvégzésére kényszerültek. 22 - Mármost, ha a történeti források és dokumentumok alapján kell állást foglalnunk a kérdésben, kijelenthetjük, hogy minden bizonnyal az első nézet áll közelebb az igazsághoz. Kimutatható ugyanis, hogy mindegyik hagyományosnak mondott cigány foglalkozás a környezet egyszerű élésén alapult: az aranymosók gyűjtögettek, de tulajdonképpen ugyanezt tették az úgynevezett alantas munkák végzői, például az állati tetemek el takarítói is. A lókereskedés alapja kezdetben - ha a gyakori lólopásokat nem számítjuk - bizonyára a kóborló-vándorló életmódhoz nélkülözhetetlen állatok szaporulatának és fölöslegének egyszerű értékesítése lehetett, s később sem alapult máson, mint a természetes növényzet egyszerű felhasználásán és ezáltal az állat tényleges feljavításán. A kovácsok ugyancsak a környezetükben talált és gyűjtögetett fémhulladékot hasznosították. Bizonyíték minderre, hogy a megtelepedett cigányok esetében a kovácsmesterség még jóval a vaseszközök ipari méretű gyártása előtt visszaszorult, 23 a lótartás pedig teljesen meg is szűnt, s csak akkor éledt újra, amikor egy jelentős létszámú új kóborló, azaz hagyományos életmódot folytató csoport érkezett az országba: az oláh cigányoké, akik egyébként a fémművességet is visszahozták. Az is bizonyítható továbbá, hogy megélhetésüket tekintve a cigányok számára a társadalmi környezet egyenértékű volt a természeti környezettel. Ebből a szempontból viszont az igazán hagyományos cigány foglalkozás az úgynevezett mendikáció, vagy korabeli terminussal: a faluzás volt, ami nem jelentett egyebet, mint a szükséges javaknak az ellenszolgáltatás nélküli, vagy a nem valóságos ellenszolgáltatásért való megszerzését. Úgy tűnik, hogy a környezet egyetlen valóságos ellenszolgáltatást igényelt: a zenélést. Nem lehet véletlen tehát, hogy a letelepedett cigányok közül rnind többen lettek muzsikusokká. A társadalmi környezet más fajta élése - amilyen a tolvajlás, a varázslás és a szerencsemondás, stb. - egyre nagyobb ellenállásra talált; pedig Kog) ez volt az igazi és hagyományos cigány megélhetési mód, annak bizonyítéka, hogy módszerei majdnem egy fél évezred alatt sem változtak: szinte teljesen egyformán írják le ezeket a 15. századi francia városkönyvek és a 19. századi magyarországi büntetőperek. 24 Forrásaink alapján még azt is kimondhatjuk, hogy a többé-kevésbé elfogadott és megtűrt mesterségek is inkább a faluzás ürügyéül szolgáltak, hiszen bizonyítható, hogy még a falu egyetlen cigány kovácsa sem tudott megélni a mesterségéből, hogy a lovak csereberélése alig jövedelmezett - és még folytathatnánk. 25 Más szempontból vizsgálva a dolgot: a forrásokból az tűnik ki, hogy a cigányok kóborló-vándorló életmódja elválaszthatatlanul összekapcsolódik a Mezey Barna — Pomogyi László — Tauber István, 1986. 17-18. p. Rostás-Farkas György — Karsai Ervin, 1992.64. p. Tomka Miklós, 1983.49. p. Bódi Zsuzsa, 1992.19. p. Heiczinger János, 1978. 163. és 227-228. p. és például Zala m. Lt. IV. 14/n. 1831: fasc. 30. nr. 93, 1842: fasc. 4. nr. 93. Stb. A kérdésről részletesen Tóth Péter, 1994.45-57. p.
