Levéltári Évkönyv 7. (Miskolc, 1994)

A RÉGIÓ GAZDASÁG-, TÁRSADALOM- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Tóth Péter: Kóborlás és letelepedés (A magyarországi cigányok feudális kori történetéhez)

foglalkozásukkal és a megélhetési módjukkal, tehát az egyik oldalon bekövetkezett változás szükségképpen együtt jár a másik oldal változásával is. Mindezt azért tartottuk szükségesnek elmondani, mert a 18. századi források értelmezése gyakorlatilag lehetetlen, vagy legalábbis félrevezető ennek az alapvető összefüggésnek a szem előtt tartása nélkül. * * * A török kiűzése és a Rákóczi-szabadságharc lezárulása után egy olyan folyamat indult el Magyarországon, amelynek eredménye - talán nem túlzás ezt állítani - egy modernizálódó, polgárosulásnak induló állam kiépülése lett. A korszerű igazgatási intézmények (amelyek közül legfontosabb az 1723-ban felállítani rendelt Helytartótanács) olyan iratanyagot hagytak maguk után, amely mint történeti forrás, a kutatás számára új lehetőségeket kínál, ugyanakkor más módszereket is igényel. Talán csupán e megváltozott forrásadottságoknak a következménye, de határozottan úgy látszik, hogy a 18. század első felében megnő az országba bevándorló cigányok száma. Érkeztek kisebb-nagyobb csoportok mind a négy égtáj felől: még nyugati irányból is, amint azt a Helytartótanács egy 1743-ban kibocsájtott körözvénye bizonyítja.

26 Ezekből az esztendőkből valók az első konkrét forrásadataink is a famunkát végző, vagy rézműves mesterséget folytató oláh cigányokról.

27 Az érkező csoportok további sorsa ismeretlen: valószínűleg az történt velük, mint az 1735-ben a Délvidéken felbukkant csapattal, amelyik kisebb egységekre - talán családokra - bomlott és szétszóródott a szomszédos vármegyékben.

28 Elképzelhető, hogy bizonyos fokú továbbvándorlással is számolnunk kell, bár annak ismeretében, hogy a nyugati határok mennyire le voltak zárva még a vallási okok miatt kilépni akaró cigány csoportok előtt is,

29 ez nem lehetett túlságosan jelentős. A más irányba - főleg északra - való továbbvándorlás mértékének felbecsülésére a külföldi levéltárakban őrzött iratok feltárására is szükség lenne: a Szepes vármegyei törvényszéki iratanyag tanulmányozása azonban azt sugallja, hogy a lengyel határ nem képezett igazi akadályt azok számára, akik valamilyen okból át akarták lépni azt. Részint a cigányok számának, illetve ezzel (is) párhuzamosan a környezetükkel való konfliktusaiknak állandó növekedése, részint pedig a kiépülő abszolutista államnak a polgáraihoz való viszonya tette szükségessé a cigányok „szabályozását". A központi kormányzat ez irányú tevékenysége HJ. Károly 1724. december 4-én kiadott rendelkezésével

30 veszi kezdetét; ennek kibocsátását nem elsősorban a magyarországi cigányság helyzetének rendezése indo; Tolna m. Lt. IV. 1/b. 3:898/1743. sz. ' Somogy m. Lt. IV. l/a. 1768. évi jegyzőkönyv, 638. p. Tolna m. Lt. IV. 1/b. 4:713/1766. sz. Stb. 1 Tolna m. Lt. IV. 1/b. 3:625/1735. sz. 1

B-A-Z. m. Lt. IV. 501/f. XI. 1.65. 1 Példáid B-A-Z. m. Lt. IV. 501/f. XI. I. 53. Kiadása Heiczinger János fordításában Mezey Barna Pomogyi László - Tauber István, 1986.81-83. p.