Levéltári Évkönyv 7. (Miskolc, 1994)

A RÉGIÓ GAZDASÁG-, TÁRSADALOM- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL - Udvari István-Viga Gyula: Jobbágyi kötelességek és életmód Zólyom megyében a 18. század derekán

Selmecbányára fuvarozni, amiért 50 krajcár volt a fizettség. A visszaúton ólmot szállítottak, egy (bécsi) mázsát 10 krajcárért. A kamarai serfőzdéhez évente 200 öl fát vittek, hasonlóan fával látták el a hivatalnok urakat is - ennek öléért 8-8 krajcárt remélhettek. A Garamon levő gerebnél 2-4 igavonó marhával szolgáltak s általában 4-5 fuvart végeztek szekerenként 2 krajcárért. A Garamon leusztatort szálfákat általában 6 marhával vontatták ki és a fa vastagságától függően 1-3 krajcárt kaptak darabjáért. A fél órányi járással lévő rézhámorhoz deszkát, fát fuvaroztak, fuvaronként 9 krajcárért. A bányához szállított kerekekért, kb. 1 mérföld távolságra 5 fuvart teljesítettek 2 rénes forintért. A bérfuvarozás lehetőségei között külön kell megemlítenünk Szenice példáját, ahonnan a szekeresek a különféle kereskedők portékáit szállították Pozsonyba megfelelő fizettség ellenében. A sokféle bérfuvar közül csupán néhányat említünk amelyek a szállított anyagok és útirányon túl is információkkal szolgálnak. Salkova szekeresei a zólyomlipcsei téglaégetőből 1 fuvar, azaz 200 darab tégla Besztercebányára szállításáért 20 krajcárt kaptak. Vasbercence szekerei a szielnicei és a breznókbányai erdőről egyaránt szállítottak faszenet, mérőnként 6 és fél krajcárért. „Ilyen mérőt négy igavonó marha 10-15-öt tud elvinni, attól függően, hogy milyenek." Nemce fuvarosai a hermányi mészkemencéktől Besztercebányára szállították a meszet, egy kas (szekérkas) mészért 18 krajcárt kaptak. Domanik és Nagyszalatnya szekeresei só fuvarozásával is kerestek kenyeret, Povraznik fassiója pedig egyértelműen jelzi, hogy fogataik nem csupán a földesúr, Libetbánya kamarai bányaváros számára szállítanak sót Besztercebányáról, hanem eladásra is. A fuvarok, amennyiben arra lehetőség volt, a visszafelé úton való szállítással is Összekapcsolódtak. Ez utóbbi jelentőségét alig ha lehet túlbecsülni a hegyvidék és Alföld közötti árucsereforgalomban. Egyéb jobbágyi kötelességek A felsoroltak mellett a jobbágyi szolgáltatások köre igen sokrétű volt, valamennyi számbavételére nincs lehetőségünk. Álljon itt mintaként két település bevallásának idevágó része. Eszterházy István gróf mutyovai jobbágyai Zólyom várában flintávai álltak őrt. A vár alatti vizet, hasonlóan a dobrovicai váracskánál levőhöz, kötelesek voltak karban tartani és őrizni. Minden ünnepen - amikor a földesúr parancsolta - vadászni kellett menniük. Kötelesek voltak levelet hordani és pénzt szállítani, akár a vármegye, sőt Magyarország határain túlra is - saját alkalmatosságukkal. A várbeli konyhára egy legényt adtak, de embert küldtek a várba ruhamosáskor, gabona szelelésekor, favágásra, gyümölcsszüretre, a hüvelyesek vetésére és termésének betakarítására. Az elvetett árpát ők őrizték a verebektől, óvták és gondozták a mezei utakat és erdei ösvényeket is. Az urasági és a tiszti lovakat az istállóban és a mezőn elláták, a földesúrnak halásztak. Szombatonként 6-6 fiút adtak a vár takarításához. Két személyt fűteni küldtek a konyhára, télen pedig annyi embert adtak a várban, amennyi a konyhákhoz és a kemencék fűtéséhez kellett. A majorságból a tojást